A hetedik nap (1.)

„Sajnálom, hogy visszavonulót fújtunk a vasárnapi zárva tartás dolgában. Tökéletesen megértem a politikai indokokat, méltányolom is azokat, ám meggyőződésem, hogy ha beleálltunk volna az ügybe, megnyerhettük volna a csatát. (...)

Először is már egy év elteltével megfigyelhető volt, hogy az emberek szokásai kezdtek megváltozni. Jó irányba.

Mindenekelőtt egyre többen, és ezen belül egyre több család töltötte a vasárnapját kirándulással, ahelyett, hogy valamelyik plázában tologatták volna a gyereket a gurulós kocsi gyerekülésébe préselve.

Aztán az elmúlt egy évben megnőtt az éttermek, vendéglátóhelyek vasárnapi forgalma. S bár ez utóbbi nyilván összefüggésben áll azzal is, hogy a javuló gazdasági helyzet miatt a családok egyre inkább megengedhetik maguknak, hogy a vasárnapi ebédet étteremben költsék el, nyilvánvaló az is, hogy ha nem lett volna boltbezárás, akkor ennek hasznát is javarészt a plázák gyorséttermei zsebelhették volna be.

Mindezek alapján igenis vallom, hogy jó esélyekkel vívhattuk volna meg a népszavazási harcot. De ez természetesen csak a dolog egyik része. A kevésbé fontos része. Hogy ne mondjam, az anyagi része. A spirituális rész ezen túl van, és - mint mindig – sokkal fontosabb.”