Merkel magánya

„A szinte 180 fokos fordulatot lehet a hétvégén esedékes tartományi választásokkal magyarázni. A menekültválság minden helyi problémát félresodort. Érzelmek, elsősorban félelmek és előítéletek határozzák meg az emberek gondolkodását. Ebben a légkörben nem csoda, hogy a jobboldali populista Alternative für ­Deutschland (AfD) olyanokat is meg tud szólítani, akik csalódtak a CDU-ban és Merkelben, illetve távol tartották magukat a politikától.

A kereszténydemokraták valószínűleg nem fognak fényesen szerepelni, de az esetleges voksveszteség nyomán senki sem puccsolja meg Merkelt. Nincs ugyanis se kihívója, se alternatívája. Tudja ezt Horst Seehofer is. A bajor tartományi kormányfő és CSU-elnök Merkelt idegesítő húzásai, így például a magyar miniszterelnökkel való »barátkozása« mögött az a megfontolás munkál, hogy az erősen populista szólamokkal elvehető a terep az AfD-től a menekültáradatban frontállamnak számító Bajorországban.

Elgondolkodtatóbb az, hogy Európa vezető politikai-gazdasági hatalmának kancellárja mennyire magára maradt. A szövetségi köztársaságnak éppen a közös európai megoldás érdekében mindig sikerült valamiféle konszenzust teremtenie – bár erről a görögöknek érthetően más a véleményük és a tapasztalatuk. Németország és kormányfője 2016 márciusára elszigetelődött, »különutasnak« számít. Mindenki más zár. Útvonalakat, határokat. A hidegháborúban volt talán ennyi szögesdrót a kontinensen, amely azonban a kerítésekkel és pengés drótokkal legfeljebb csak némi időt nyer. A menekültek jönnek.”