Brüsszel Merkel markában

„Németország nagyhatalmi pozícióból irányít, mondhatnánk diktál. Talán ismét hegemóniára törekszik? Mindinkább világossá válik, hogy az Európai Unióban a demokrácia féloldalas. Van, akiknek több jár, másoknak viszont jár, de nem jut.

Magyarként és európaiként is furcsa belegondolni a kialakult helyzetbe. Angela Merkelre csak a németek szavaztak, de más országok is demokratikusan, önmaguk választották meg saját vezetőiket. Ebből következik az evidencia, hogy a kancellár nem lehet minden európai polgár vezetője.

A fő kérdés ezután, hogy miért is kellene elfogadnunk a willkommenskultur stratégiáját és a kötelező kvótarendszert. Talán azért, mert Merkel a settenkedő európai föderáció élharcosa, és azt gondolja, hogy kedvenc nézetével már »a spájzban van«? A kancellár a saját népét sem kérdezte meg a németek álláspontjáról. Úgy gondolta, hogy önállóan áttérhet egyfajta rejtőzködően totalitárius irányításra. Ez veszélyes elképzelés, hiszen neki különösen okulnia kellett volna a második világháborút megelőző német történelmi tapasztalatokból. Ugyanúgy, ahogy annak idején Nagy-Britannia már piros lámpát villantott a német hegemóniára, nemsokára ezt teszi majd Franciaország is, megelégelve, hogy Francois Hollande – Merkel táskahordozójaként – figyelmen kívül hagyja a francia polgárok igényét a szuverenitásra.”