A nyaktörés lehetőségei

„Bizonyos, hogy a még szakmát sem szerző lemorzsolódók ma is nagyon magas aránya ismét növekedni fog. Ilyen mértékű kirekesztő fordulatra a társadalompolitikában sok évtizede nem volt példa, és a kormány a nyakát törhetné, ha sikerülne meggyőzni az iskolahasználó szülők százezreit arról, hogy mindez az ő elemi érdekeiket sérti. Arról, hogy végre szakítani kellene az immár évtizedes, probléma-távolító, etnicizáló narratívával, és visszatérni a racionális elbeszélések világába. Ami a közoktatásban történik, nem »cigányprobléma« – még ha a roma diákok esélyeit hatványozottan érinti is –, hanem össztársadalmi dráma, mert minden diák jövőjét pusztítja, aki a középosztálynál valamivel is rosszabb anyagi lehetőségek között él. A tiltakozóknak az iskolahasználók százezreit kellene meggyőzniük, hogy a »politikai marketingstratégia« hazug lózungjait elvetve végre ismét felelősen és racionálisan mérlegeljék a politikai opciók lehetséges következményeit.

A kormány a nyakát törhetné a pedagógusok tiltakozása miatt, ha a tiltakozók megfogalmaznák, hogy a tanszabadság és a tankönyvpiac felszámolása az 1985. évi I. tv előtti korszakba vitte vissza a magyarországi közoktatást. Ez nemcsak az elit gimnáziumok, a két tannyelvű iskolák és a vonzó zeneiskolák ügye csupán – bár az övék is, és az ő tanszabadságuk is kardinális kérdés! –, hanem minden iskoláé. Az átlagos fa­lusi iskolákban is dönteni képes, ­autonóm, kreatív, véleménnyel és méltósággal bíró értelmiségiek dolgoznak, és nem egy vak állami szakbürokrácia végrehajtó csinovnyikjai.

A kormány a nyakát törhetné a pedagógusok tiltakozása miatt, ha a tiltakozók meggyőznék az iskolahasználók százezreit arról, hogy a magyar társadalom számára élet-halál kérdése, hogy a kormány a nyakát törje a pedagógusok rebellióján. Ha a kormány nem töri a nyakát, akkor előbb-utóbb leszereli a tiltakozást, korrumpálja és megosztja a tiltakozókat, látszatengedményekkel szúrja ki a szemüket.”