Mélyütés Európa gazdaságának a német és francia válság
Nincsen stabil kormányzás Európa két vezető országában.
Merkel kénytelen, ha csak részben is, de megfelelni a nagyobb koalíciós partner elvárásainak, hiszen kormányon maradása a szociáldemokraták támogatásától függ.
„A CSU-t és Seehofert valószínűleg nem csak az az őszinte aggodalom vezérli, hogy Németország képtelen lesz milliós nagyságrendű, idegen kultúrából érkezett tömegek befogadására, ellátására, hanem az is, hogy az Uniópártoktól jobbra elhelyezkedő politikai erők vitorlájából kifogja a szelet. Megmutassa, hogy van a jobbközépnek olyan szegmense, amelyben bízhatnak a konzervatív szavazók, erre pedig tökéletesen alkalmas a bajor CSU, hiszen mindig is határozottabb, konzervatívabb politikát képviselt a nagytestvérhez képest. Azonban az igazán kemény kijelentésekre a CSU részéről még várni kell, hiszen a párt szokásos kibeszélő show-ja, a minden év hamvazószerdáján megrendezett „Politischer Aschermittwoch” ad rendszerint teret az odamondogatós, de egyben víziót is adó politikai beszédeknek. Ez a rendezvény elsősorban a tábor összetartásának a célját szolgálja, de nem lenne meglepő, ha CDU/CSU-tól elpártoló szavazókat is megpróbálnák megszólítani a vezető bajor politikusok.
Ami pedig a baloldalt illeti… A helyzet úgy áll, hogy a mai napig nem találták meg a hangjukat, nem tudják eldönteni, hogy meglovagolják-e az egyre erősödő bevándorlás-ellenes hangulatot, vagy inkább a régi, jól bevált receptet vegyék elő és próbáljanak az állampolgárságot szerzett, illetve a jövőben állampolgárokká váló bevándorlókra, mint lehetséges szavazókra tekinteni. Az SPD politikusaitól az utóbbi időben lehetett hallani ilyen és olyan véleményt is, de a legutóbbi A2-tervnek nevezett menekültkérdést megoldani szándékozó CDU-s javaslat (felső határ a menekültek tekintetében, kvázi tranzitzónák felállítása a határon) kapcsán, újból moralizálni kezdtek a szocdemek és az emberi jogi fundamentalizmus talaján állva továbbra is – elsősorban – humanitárius kérdésként tekintenek a problémára. Merkel pedig kénytelen, ha csak részben is, de megfelelni a nagyobb koalíciós partner elvárásainak, hiszen kormányon maradása a szociáldemokraták támogatásától függ. Ugyanakkor Sigmar Gabriel SPD elnök, alkancellár egymásnak néha ellentmondó nyilatkozatai nem feltétlenül segítik őt abban, hogy komoly esélyekkel szálljon ringbe a 2017-es választásokon a kancellári székért – ha egyáltalán van ilyen szándéka, hiszen egyelőre még ez sem látszik biztosnak. A SPD ugyan még nem fenyegetett a koalícióból történő kilépéssel, de jelen politikai helyzetben nem is áll érdekében, a felmérések szerint a szocdemek támogatottsága bőven az CDU/CSU-é alatt van. Azonban, ha egy ilyen nem várt fordulat mégis megtörténne, akkor nagy bajban lenne a kancellárasszony, hiszen elfogyna a többsége a Bundestagban és akkor jöhetnének az előrehozott választások vagy a kisebbségi kormányzás. Ebben a nehéz helyzetben egyik sem tenne jót Németországnak, egy instabil kormányzat nem csak a közjogi kérdéseket tudná nehezen keresztülvinni a parlamenten, de a stabil német gazdaságba vetett bizalom is meginoghatna, azt pedig egész Európa megszenvedné.”