Német érdek

„A kvótarendszer egészen biztosan nem közös európai érdek, hiszen az emberek döntő többsége megállítani akarja a migrációs nyomást, nem pedig azt üzenni az útra kelő tömegeknek, hogy gyertek nyugodtan, van még hely. Az európaiak ugyanis inkább azt szeretnék üzenni, hogy ne gyertek, mert nem tudjuk és nem is nagyon akarjuk megoldani az itteni boldogulásotokat. Persze, aki ezt mondja, hamar megkapja Nyugatról – vagy a magyar balliberális ellenzéktől –, hogy önző módon tesz az európai szolidaritásra.

Álljunk csak meg egy pillanatra! Valóban Európával vállalnának szolidaritást a kvóta elfogadásával? Nem inkább elsősorban Németországgal, amelynek vezetése volt olyan kedves, és meghívta magához a fél arab világot és Afrikát? 

Hogy mennyire nem egyenrangú tagállamok egymás iránti szolidaritásáról van szó, azt szépen mutatja Werner Faymann osztrák kancellár kitartó fenyegetése, hogy ha nem támogatjuk a kvótát, akkor majd kevesebbet kapunk az uniós forrásokból. A szociáldemokrata vezető – akit barátai sem tartanak kora géniuszának – azzal azért valószínűleg tisztában van, hogy javaslata jogellenes, mégis azt akarja sugallni, hogy ti, könyöradományunkra szoruló »keletiek«, legyetek szívesek nem arcoskodni.

Ez a nagyon szimpatikus hozzáállás az, ami közelebb hozza egymáshoz a kelet-közép-európai térség országait. Hiszen csak szolidárisabb dolog küldeni az önhibáján kívül vergődő Macedóniának több tucat rendőrt és száz kilométernyi szögesdrótot, mint azt mondani, hogy a mi ostobaságunk sodort benneteket bajba, de pénzt persze nem adunk.”