A csend tengere

„A zajos eszközök (egy országos sztrájk vagy még néhány tüntetés) időnként megbonthatják a csendet, de önmagukban nem fognak semmire sem vezetni, legfeljebb a kormányzat kiad néhány zengzetes jelszót (arccal a kréta felé, vécépapírt minden iskolába), ezeket megvalósítja kerül amibe kerül (kevésbe), és látványosan mutogat a hatalmas eredményekre. Itt a probléma, a Vercors-kisregény példázatánál maradva, maga a Klik, amelynek egyes munkatársai lehetnek gyönyörű szép lelkek és lehetnek gyönyörű szép elképzeléseik a világról, de olyan elveket képviselnek, amelyek a tanítást lehetetlenné teszik.

Mondhatja erre valaki azt, hogy a Klik csak egy hivatal, nem ez a fő probléma. Ez igaz, de úgy látom, hogy addig nem történhet semmi érdemi változás, amíg a Klik létezik. A Klik a jelenlegi oktatási rendszer archimédeszi pontja és egyben Achilles-sarka.

A Kliknek meg kell szűnnie. Az is a csend egy formája, ha minden tárgyaláson csak ezt azt egy mondatot mantrázzák a tanárok képviselői. Minden más ezután már alku kérdése, mint minden pénzkérdés. De ez az egy olyasmi, amivel ma már a tanárok túlnyomó többsége pártállástól függetlenül egyetért.

A tanárok ne álljanak szóba a Klikkel. Irodalmi példák további tucatjait idézhetném (és ha műveltebb lennék, akkor minden bizonnyal százait vagy ezreit), hogy ezt mennyire sokféle módon lehet csinálni. Minden tanár meg fogja találni az ő számára leginkább testre szabott módot, ha érzi, hogy tanártársai többsége is ezt teszi, kiki a maga módján. Ha jön a Klik, szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik.”