Az arab világ szexuális nyomorúsága

„Bár a nők többségét kendő rejti, mégis meghatározó tárgyai a közbeszédnek; olyan nagyszerű eszméket testesítenek meg, mint a férfiasság, a becsület, és a családi értékek. A közszféra számos országban foglalkoztatja őket – amennyiben lemondanak testükről, hiszen ha fedetlenül mutatkoznának, azzal felszabadítanák az iszlamisták, a konzervatívok és a tétlen fiatalság rejtett vágyait, melyeket annyira igyekeznek maguktól megtagadni. Ők ugyanis úgy tartják, a nők a társadalmi feszültség okozói – ahogy egyesek mondani szokták, a rövid szoknyák földrengéseket képesek előidézni–, és kizárólag X feleségeként, vagy Y lányaként nyerhetnek tiszteletet.   

Az efféle ellentmondások hatalmas feszültségeket szülnek. A párok élete többé már nem magánügy, mert egy egész közösség követi árgus szemekkel minden egyes lépésüket. Vannak, akik szerelemre vágynak, ám az odavezető út állomásait– találkozás, hódítás, flörtölés – akadályokkal kerítették körbe: a nőket csak nézni lehet, szüzességük kulcskérdés, miközben a Nagy Testvér őrző szeme mindenhol figyel. Sokan még szűzhártya-visszaállító műtétre is vállalkoznak, nehogy a szégyenért életükkel fizessenek.

Számos iszlám országban a nők ellen vívott harcot az inkvizíció szelleme hatja át. Algériában a forró nyári napokon iszlamista beszédekkel felbíztatott fiatalok és szalafisták csapatai vonulnak a tengerpartra fedetlen női testek után kutatva, miközben az erkölcsi rendőrség a közterületeken járőröz és begyűjt minden »randalírozó« szerelmes párt – még a hitveseket is. A parkok kapui zárva vannak az andalgó szerelmesek előtt, még padjaikat is kettéfűrészelték, nehogy a látogatók véletlen túl közel üljenek le egymáshoz. 

Nem marad más hátra: az ember vagy az erkölcstelen és buja nyugati világról fantáziál, vagy a muszlimok paradicsoma és annak szüzei után epekedik.”