Igaz-e az az állítás, hogy a fideszes politikusok mára mind csupán szereplők és statiszták Habony Árpád darabjaiban? Hogyan lehetséges, hogy egy elszámolással semmiért sem tartozó civil sorozatban tehet hazánk sorsát alapvetően befolyásoló lépéseket?
„Ami pedig kiderült róla, az köszönő viszonyban sem volt azzal, amit a Fidesz régi bázisának nagy része, az úgynevezett polgári Magyarország maradék hívei a világról gondolni szoktak. Ennek a kultúrának garantáltan nem alapvető eleme és pláne nem vezérlő csillaga az a rusnya táska és az ibizai luxusszipogás. Innen nézvést több mint természetes, hogy Habony Árpád egyik pillanatról a másikra az ország leggyűlöltebb embereinek egyike lett. A bármilyen oldali ellenzék és hívei számára magától értetődően ellenség – bár ott valamelyest zavaró is lehet, hogy meg kell osztani az utálatot közte és a nagyfőnök között –, emellett azonban a Fideszből kiábránduló vagy benne egyre inkább kételkedő rétegek szemében is ő lett a csalódottság első számú szimbóluma. Alkalmasabb személy a szerepre nincs. Sokan még azok közül sem gondolnak róla semmi jót, akik töretlenül hisznek Orbán Viktorban, beleértve a párt egykori kulcsembereinek nem kis részét is. Habony minden ismert gesztusa, lépése, rezdülése visszatetsző és kellemetlen. Annál is inkább, mivel emberi megnyilvánulásai a köz előtt nem ismeretesek, ilyenekről maximum barátainak, üzletfeleinek és partnereinek lehet tudomásuk. Kaminski Fanny és Kapócs Zsóka, esetleg Andy Vajna és Baán László talán láthatták már úgy is mosolyogni, hogy nem állt fel tőle a szőr a hátukon, ám ennek a hazai politikai konstelláció és az emberek véleménye szempontjából nincs különösebb relevanciája.
Jellemző, hogy akiről kiderül, hogy köze van Habonyhoz, annak az elfogadottsága és elismertsége tüstént zuhanni kezd. A Szépművészeti Múzeum főigazgatójának példája beszédes. Baán László a Liget-projekttel szemben felmerülő kifogások ellenére mind ez ideig nyitott, értelmes, építő embernek tűnt. Ekkor jött az esküvői tanús és az ingyenlagzis sztori, és totálisan letarolta őt. Igaz, nemcsak az a gond ezzel, hogy Habony barátja rendes embereknek nem lehet a barátja, hanem a minősíthetetlen magyarázkodás is. Az egyenlők közt vannak egyenlőbbek? A fontos emberekkel jóban kell lenni? Hát ezt alaposan elbaltázta Baán főigazgató úr. Ezzel együtt szinte biztosra veszem, hogy ha bárki szimpatikusabb fickó a történet másik hőse, idővel elcsitul az ügy, így ellenben ott marad a balkáni bélyeg Baánon, akkor is, ha esetleg megtarthatja székét. Azaz hát akkor marad csak rajta igazán.
Felmerül, hogy ha valaki egy személyben és ilyen mértékben kisajátítja a patás ördög szerepét, az kinek jó és kinek rossz. Továbbá az is, hogy tényleg ő felel-e mindenért, ami körülöttünk történik, és nem annyira tetszik nekünk.
Amikor a média tükröt tart, akkor az a tükör gyakran nagyít. A jó is jobbnak látszik sokszor, mint amilyen, a rossz pedig mindig rosszabbnak. Ezzel nem Habony Árpádot akarom védeni, semmi okom rá, és nem is szorul a védelmemre. Csupán két dologra igyekszem utalni. Az egyik, hogy a konyhában, ahol az ideológia, a stratégia és a taktika készül, soha nem egyetlen ember kezében van fakanál. A Fidesz guruinál maradva: Arthur J. Finkelstein vajon hány mondatot, bekezdést, fejezetet írhatott bele a Habony Árpádnak tulajdonított darabokba? És azok, akiké a hatalom és a felelősség? Igen, ahhoz, hogy egy darabból előadás legyen, számos közreműködőre van szükség. Különösen akkor, ha sokszereplős színműveket játszanak. A színészek sem ártatlanok, de a rendezőnek még inkább kijár a fejcsóválás. Vagy akár a pfújolás és a tojásdobálás is, vérmérséklettől függően.”