A bírózás nyomorúsága

„Egy büntetőügyben a bíróság csak és kizárólag azoknak az embereknek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, akikkel szemben az ügyész vádat emel – a Veszprémi Törvényszék büntetőkollégiumának vezetője pénteken ezzel magyarázta a felmentő ítéleteket. A tározó időzített bomba volt, és nem a vállalat vezetőin múlott, hogy átszakad-e a fala, vagy sem. Úgy tervezték, úgy építették, úgy kezdték el feltölteni – a kilencvenes évek végén, amikor még egy vádlott sem dolgozott a cégnél –, hogy csak ez történhetett.

Erre a következtetésre jutott a bíró. Sok ezer oldalnyi anyag áttanulmányozása és jó néhány szakértő meghallgatása után. Egészen biztos vagyok benne, hogy a bíróhoz képest a botrányban megszólaló valamennyi politikus és a markáns véleménnyel rendelkező összes magyar ember mind-mind kevésbé ismeri a részleteket, amelyek alapján a felmentő ítélet megszületett.

De nem csak ezért hiszek jobban a bírónak, mint bármelyik politikusnak – vagy akár saját magamnak. Visszakanyarodnék egy pillanatra oda, ahol kezdtem. A jégkorongszurkoló soha nem lehet objektív. Azért szurkoló. Komfortérzetének kikerekedéséhez óriási szükség van arra a nyomorult három pontra. A jégkorongbírónak nincs erre szüksége, és ha tökéletes munkát nem is végezhet – ez emberileg lehetetlen –, törekedhet rá. Pláne, hogy az bizonyosan nem hiányzik neki, hogy az édesanyját bántsák. Egyrészt a Veszprémi Törvényszék bírójának sem volt szüksége nemhogy Németh Szilárdra – ez fix –, de egyetlen más vehemens kommentárra sem. Másrészt – és ez jóval lényegesebb – neki alapvetően nincs politikai érdeke. Nem kell neki az a három pont. Neki annyi kell, hogy nyugodtan dolgozhasson tovább. Szó se róla, nemcsak a jégkorong-, hanem a büntetőbíró is hibázhat. Bármelyik. Emberből van. Ráadásul bunda is van a világon. De hogy múlt csütörtökön történt-e hiba vagy sem, azt nem a parlament igazságügyi bizottságában fogja megállapítani a kormánypárti többség. Az eldől másodfokon vagy a Kúrián.

Addig meg tegye mindenki a dolgát. Az ügyészség fellebbezzen, a politikusok hangoskodjanak, a bíróság ne hagyja magát. Mi pedig próbáljunk meg csak arra figyelni, amire érdemes. A zaj ugyanis nem feltárja, hanem elfedi az igazságot. Mindig, mindenhol, mindenkor.”