„A jobb- és balközép kormányok azért rombolhatják le büntetlenül Svédországot, mert ők maguk és szavazóik is ugyanabból az agymosott társadalomból jönnek, amelyben, ha a bevándorlók bűncselekményeket követnek el, akkor azért kell aggódni, nehogy kiderüljön a kilétük, mert még megerősödik a szélsőjobb. Ahol a feministák az elhallgatott kölni és svédországi zaklatások után is csak azt tudták mondani, hogy ne legyünk rasszisták, az egészről nem a bevándorlók tehetnek, hanem a patriarchátus.
Valahol a könyörtelen véleménydiktatúra, a szétbombázott nemi szerepek mögött Svédország ébred. Aki tud, védekezik, a svédek lassan menekültek saját hazájukban, rohamosan költöznek el azokból a negyedekből, ahová már a mentősök is katonai védőfelszerelést kérnek. Ráadásul a bevándorlás árnyoldalai már nem csak a „no go” zónák valóságában jelennek meg, hanem abban is, hogy a többségi társadalom fokozatosan kiszorul magából a jóléti államból. A svédeknek – és a svédeket hadd ne úgy definiáljuk, ahogy a kormányuk teszi, azaz állampolgárság szerint – elegük van, és könnyen igazolhatják az elméletet: a változás onnan fog elindulni, ahol a legnagyobb a baj.
»Gott mit uns«, azaz »Velünk az Isten« – ahogy sokan mások a történelemben, így ment csatába a svédek nagy királya, II. Gusztáv Adolf is. Svédországot rettegték és tisztelték, amíg nem lett belőle először jóléti álomállam, majd egy önmagát mosolyogva legyilkoló liberális disztópia. Svédország jobbat érdemel, Európa jobbat érdemel. Ahogy Angela Merkelnek, a svéd kormánynak is meg kell értenie, hogy a tessék-lássék szigorítások nem oldják meg a helyzetet, teljes szemléletváltásra van szükség. Megtehetik, hogy nem hallgatnak a tanácsokra, hogy hagyják, amíg a németeknek és a svédeknek is minden mindegy lesz. De ami akkor jön, az nem lesz szép.”