Az Európai Unió árulójának nevezte Orbán Viktort Guy Verhofstadt
Konkrétan fogalmazott a magyarellenes EP-képviselő.
A Fidesz macsó világának, militáns politizálásának és nyelvének természetébe nagyon is beleillik a kötelező katonáskodás.
„Ma még nem vennék mérget sem az igenre, sem a nemre. Nem nyugtatott meg a miniszterelnök sem, aki szintén nyugtalan volt, csak mástól. Látta, hogy legbizalmasabb embereinek sikerült felzaklatni a közvéleményt a sorkatonaság visszaállításának meglebegtetésével. Jobb politikai érzéke van, mint nekik. Megérezte: itt most falnak mentek. Megtette, amit nem sűrűn szokott: azonnal visszakozott. Az sem zavarta, hogy egyetlen mondattal sikerült hülyét csinálnia a házelnökből és a frakcióvezetőből. Hiszen Kövér László pár nappal azelőtt még hosszú fejtegetésbe bonyolódott arról, milyen katasztrofális döntés volt a kényszersorozás megszüntetése.
(...)
Én persze hiszek a miniszterelnöknek. Elhiszem, hogy a sorkatonaság visszaállítását jelenleg politikai öngyilkosságnak érzi. De két okból sem lehetünk biztosak abban, hogy mindig így fogja érezni. Az egyik ok a Fidesz macsó világának, militáns politizálásának és nyelvének természete, amibe nagyon is beleillik a kötelező katonáskodás. Elvégre nemzeti szabadságharc van, vagy mi? Nem volt olyan régen, hogy Orbán azt mondta: »azokra kicsit másképp tekint az ember, akik nem tettek katonai esküt.«
A másik ok a Fidesz múltjának a témával kapcsolatos cikcakkjai. Az igaz, hogy 1988-ban, az alapításkor a párt céljai között „egy demilitarizált és egységes Európa” szerepelt. Tartok tőle, hogy épp annyira hűségesek a demilitarizáláshoz, mint az európai egység gondolatához. Amikor először kormányra jutottak, a harcosan hadkötelezettség-párti kisgazdáknak adták a honvédelmi tárcát és a bizottságot is.
Amikor a Medgyessy-kormány célul tűzte ki a kényszersorozás megszüntetését, először ellenálltak, korainak tartották és megpróbálták kitrükközni. Kínjukban azt javasolták: az alkotmányban és a törvényben maradjon a hadkötelezettség, és majd mindig az aktuális kormány döntse el, akar-e sorozni. Akkora volt azonban a saját választóik nyomása is, hogy végül megszavazták az alkotmánymódosítást. Egyetlen képviselőjük akarta legalább a sorkatonaság finomított változatát, a nemzetőrséget megőrizni: belőle csináltak most hadügyminisztert.”