Nagy a baj az iskolákban

„A nyílt levél ennél is súlyosabb gondnak nevezi a gyerekek rendkívüli terheit, amelyek szintén emelkedtek az elmúlt években. Egyetért ezzel?

Igen. A Nemzeti alaptantervben olyan óraszámok szerepelnek, ami már egészségtelenül sok a gyerekeknek. Tavaly végeztek egy felmérést, hogy az általános iskolás tanítók szerint mi lenne az elsősök és a másodikosok optimális terhelése. Napi négy óra jött ki, ehhez képest már az elsősök is inkább öt-hat órát töltenek a padban. Középiskolában a tizedik évfolyamon harminchat a kötelező óraszám, ami négy napon hét, egy napon nyolc órát jelent egy héten. És akkor a diákoknak még otthon készülniük kellene, sokan közülük szakkörre, előkészítőre járnak, sportolnak, zenélnek, táncolnak. (...)

Amióta az állam 2012-ben átvette az iskolák működtetését, a tankerületek és az önkormányzatok sokszor egymásra mutogatnak, hogy kinek kellene kifizetni mondjuk egy bútorvásárlást – olvasom a miskolci tantestület véleményét.

Ezzel sem nagyon lehet vitába szállni. Ha jó az együttműködés a két fél között, mint például Győrben, akkor nincs gond, de vannak helyek, ahol ez nem így van. A nagyobb baj, hogy az állami Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) tavaly szeptembertől nem volt likvid, vagyis nem volt elég pénze: szinte bármit kértünk, elutasította. Van olyan város, ahol a tanárok egy krétát kapnak egy napra, most pedig papírt kellett kölcsönkérniük, hogy meg tudják tartani a középiskolai felvételit. (...)

Rosszabb a helyzet, mint néhány éve, az államosítást megelőzően?

Rosszabb. Az állam három éve vette át az iskolákat, és a Klik még most is problémákkal működik. Tegyük azonban hozzá, hogy vannak olyan iskolák, amelyek így is jobb helyzetbe kerültek, mert önkormányzatuk lehetőségei még rosszabbak voltak.

Szükség van ilyen, a miskolcihoz hasonló segélykiáltásokra?

Olyan nagy az elégedetlenség, hogy nem véletlenül születnek ilyenek. Nagy hiba lenne, ha bárki politikai okokat keresne a miskolci nyílt levél mögött: sok tantestületben hangoztak el hasonló mondatok, csak halkabban. Ezeket a gondokat a Nemzeti Pedagógus Kar egytől egyig többször felvetette már a kormányzatnak, s van, amiről most is tárgyalásokat folytatunk.

A nyílt levél szerint az egész oktatási rendszer van már veszélyben. Egyetért ezzel?

Minden kutatás azt állapítja meg, hogy az oktatás kulcstényezője a pedagógus. Ha az ő hangulatuk egyre rosszabb, akkor munkájuk, így az oktatási rendszer minősége is romlik. Ezt a logikát követve nem jó irányba tartunk.”