„Ami talán leginkább eldönti a kérdést, az az, hogy a választások eredményét mennyire pontosan becsültük meg. Mondhatnánk: a közvélemény-kutató szakma szerencsés helyzetben van, mert ritkán derül ki, hogy mennyire pontosan dolgozik. Azonban szerencsétlen is a szakma helyzete is, mert pont, hogy ritkán van alkalom a valódi bizonyításra.
2014-ben több alkalommal is volt lehetőségünk választási szituációban bizonyítani.
Nézzük például az országgyűlési választásokat, ahol talán szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy helytálltunk. Aki a bővebb indoklásra kíváncsi, annak ajánlom ezt az összefoglaló cikket a témáról. De említhetnénk az önkormányzati választásokat is, ahol mi mértük először azt, hogy Bokros Lajos népszerűbb Falus Ferencnél (mondjuk »
jól meg is kaptuk érte a magunkét«
). Ezt követően szintén hibahatáron belül bemértük az összes főpolgármester-jelölt eredményét a választások előtt. A korrektség kedvéért megjegyzendő, hogy az EP-választáson az alacsony választási részvétel, többek között a mi méréseinket is megtréfálta, ott kevésbé voltak pontosak az előrejelzések. Előző alkalommal már írtam arról, milyen könnyen változik a különböző politikailag átitatott médiumok, vagy egyes politikusok véleménye annak függvényében, hogy milyen eredményt mérünk adott időszakban. Nyilván ha valaki politikai közvélemény-kutatásra adja a fejét, akkor számolnia kell vele, hogy akiknek éppen rosszul áll a szénája, azok részéről támadás érheti. Azonban néha lehet, hogy a belátás többet segíthet egyeseknek, mint az ész nélküli, tényekkel cáfolható vagdalkozás.”