Stációk (1.)

„Az önfeladás stációiról lesz szó. Annak az igazságnak a megtestesüléséről, miszerint a legveszélyesebb kombináció, ha valaki gazdag és gyenge.

Európa gazdag és gyenge.

Gyengesége a szélsőséges liberalizmusából fakad, amely mára már csak az önfeladásra, az öngyilkosságra predesztinál. Nem is pusztán gyengeség ez, sokkal inkább elmebetegség. Ha bárki, ismétlem, bárki úgy viselkedik és úgy cselekszik magánemberként, mint ahogy Európa cselekszik jelenleg, nos, azt elmegyógyintézetbe utalják vagy minimum gyámság alá helyezik.

De Európa még büszke is magára, sőt, mindezt a saját erkölcsi nagyságának és fölényének érzékeli és értékeli.

Bocsánat, rosszul mondtam. Nem Európa viselkedik és cselekszik így, hanem az európai politikusok nagy része, és az európai média nagyobb része.

Az európai embereknek nem ment el az eszük, és ez megnyugtató fejlemény, amely reményekre jogosít fel.

Lássuk az elmúlt negyvennyolc óra fejleményeit, amelyek bizonyítják, hogy az európai politika elmebetegek műve (tisztelet a kivételnek!).

Egy olasz iskolaigazgató, bizonyos Marco Parma bejelentette, hogy mivel a diákjai sokféle identitásúak, ezért idén nem engedélyezi iskolájában a karácsony megünneplését. A karácsonyi koncertet átkereszteli télkoncertre, de karácsonyi dalok nem lehetnek műsoron, és nem lehetnek karácsonyi jelképek az osztálytermekben.

Az elmebeteg igazgató döntése ellen még az amúgy szintén elmebeteg nyilatkozatokat adó olasz miniszterelnök, Matteo Renzi is kikelt, mondván, a „vallások közötti párbeszéd nem azt jelenti, hogy saját identitásunkat politikai korrektségbe fojtsuk”. Ezt a mondatot ki is kéne tenni az európai határokra, a miheztartás végett.

A szülők pedig tiltakoztak és tüntettek, bár az európai emberek normalitásának cáfolataként más szülők ugyanott ellentüntettek, mondván, nagyon helyes, amit az igazgató kitalált. Végül az idióta igazgató lemondott.”