„Ezzel el is érkeztünk Seefoher menekültügyben tanúsított kemény kiállásához. A bajor miniszterelnök ugyan már 2008 óta hivatalban van, ám azóta nem sikerült kilépnie Edmund Stoiber árnyékából. Még az idei politische Aschermittwochon (a CSU szokásos politikai rendezvénye minden év hamvazószerdáján) is Stoiber kapta a párttagság részéről a legnagyobb tapsot és ő volt a legmeggyőzőbb felszólaló (nem véletlenül hívják őt CSU-s körökben a mai napig Mr. Aschermittwochnak). Seehofernek tehát találnia kellett egy politikai ügyet, mellyel meg tudja mutatni, hogy ő is részese, sőt vezetője tud lenni annak a bajor kivételességnek és keményvonalas politikának, amit a CSU-szavazók Straußtól vagy éppen Stoibertől már megszokhattak. A bevándorlási krízishelyzet pedig kapóra jött e tekintetben. Meg is látszik ez Seehofer népszerűségén, országos szinten is tudta növelni tetszési indexét.
Mindezek ellenére Seehofer tisztában volt azzal, hogy bajor miniszterelnökként befolyása szövetségi szinten nem elég ahhoz, hogy Merkelt valóban meg tudja szorongatni, de ahhoz azonban elég volt, hogy a bajorországi szavazóinak az erős és ellentmondást nem tűrő államférfi képében tudjon mutatkozni. Egy olyan német politikus képében, aki fel meri vállalni, hogy igenis létezik német (bajor) érdek és ezt a nyilvánosság előtt is ki meri mondani. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy valószínűleg Seehofer – már csak a koránál fogva sem – rendelkezik komoly politikai ambíciókkal, így a német érdek melletti kiállása inkább elvi alapú és nem kizárólag személyes motivációk fűtik. A tanulság az lehet, hogy a CSU és a bajorok nélkül csak nyomokban maradna német konzervatív politikai hagyomány, mely nyomást tud gyakorolni az egyre inkább felhíguló CDU-ra és így a szövetségi kormányra, ugyanakkor a szövetségi politika drasztikus átrajzolásához ez nem elég. De nem csak Németország szempontjából fontos, hogy a német politikai spektrumnak legyen egy valóban konzervatív szeglete, ami – korábban és jelenleg is – a CSU-ban testesült meg, hanem Közép-Európa, így Magyarország számára is, hiszen Bajorország az a legnyugatabbi pontja Európának, ahol még megértenek bennünket. Lehet, hogy egy bajorból nem lehet kancellár, de a CSU határozott, elvi alapokon nyugvó kiállása a valódi európai hagyományok mellet ráébresztheti az egész jobbközép német politikai elitet arra, hogy valamit tenni kell annak érdekében, hogy megoldásokat találjanak Németország és Európa kihívásaira is. Arról nem is beszélve, hogy jelenleg a CSU politikájával azonosul leginkább a német jobboldali választók többsége. Bajorország önálló államnak túl kicsi, németországi tartománynak túl nagy, de egy dolog biztos: megkerülni nem lehet.”