Saint-Denis: Muszlim jövő az arabverő frank sírjánál
2015. november 23. 13:13
Az ezekben az évtizedekben Nyugat-Európába érkezőket már nem a hatvanas évek rideg beilleszkedési kényszere, hanem – az állami rendszerek mellett – így kiépült muszlim infrastruktúra is várja.
„Október elején készítettem ezt a képet a Párizstól északra fekvő Saint-Denis-ben. Aki fogékony a szimbólumokra, pláne a történelmiekre, értékelni fogja.
Az előtérben az igen kifejező elnevezésű Jövő Generáció Egyesület képviselői. A muszlim civil szervezet és oktatási központ a honlapja szerint „egy projekt Allahért”, és arab nyelvet, iszlám tudományokat, például a Korán helyes olvasását tanítja az érdeklődők minden korosztályának.
A háttérben balra a városháza zászlóval, jobbra pedig a francia civilizáció egyik kiemelkedő építménye, a Saint-Denis székesegyház látható. Itt nyugszanak Charles Martel, magyarosan Martell Károly hamvai. Igen, ő az, aki 732-ben, a frank hadak vezéreként a Poitiers-i csatában megállította az iszlám terjeszkedését Nyugat-Európában.
Nehéz lenne ennél erősebb kortárs jelképet találni a történelem forgandóságáról. (...)
Bármennyire is nehéz ezt elfogadni, az életerős »jövő generáció« jelentős része a legkevésbé sem az ősz hajú, elvándorló, eljelentéktelenedő egykori többséghez való integrációjával van és lesz elfoglalva.
Annál is kevésbé, mert az ezekben az évtizedekben Nyugat-Európába érkezőket már nem a hatvanas évek rideg beilleszkedési kényszere, hanem – az állami rendszerek mellett – így kiépült muszlim infrastruktúra is várja: boltok, éttermek, mecsetek, medreszék, egyesületek és adott esetben lángoló tekintetű iszlamista aktivisták. Valamint jó eséllyel a munkanélküliség és a kilátástalanság, amely pedig az előzőkkel együtt kiváló táptalajt biztosít a radikalizálódáshoz.
Félreértés ne essék: önmagában nincs gond sem a muszlim hentessel, sem az arabtanulással, sem a hagyományőrző egyesületekkel. A baj akkor van, ha az ezt az infrastruktúrát kihasználó radikálisok által kínált életmód vonzóbb a fiatalok számára, mint amit a visszahúzódó »többség« képes nyújtani. Márpedig Nyugat-Európa sok városában éppen ez a helyzet.”
Kallixtusz a török kiűzését tűzte ki végső célnak, amelyre reális esélye nem lehetett. A Hunyadi-szériában nem kapott komoly súlyt, a történelemben annál inkább.