Stratégiai érdekérvényesítés vagy véres választási kampány?

„Mindez rendkívül kényelmetlenné vált Törökország számára, amelynek alapvető érdeke mindennemű kurd államépítési kísérlet felszámolása. Az Iszlám Állammal szemben eddig tanúsított ellentmondásos, túlzottan megengedő magatartás részben kontraproduktívnak bizonyult. Ankara vonakodott katonailag fellépni az ellen az ISIS ellen, amely egyszerre támadta a kurdokat és Aszadot. Azt az Aszadot, aki a Hezbollah, az iraki kormány és a rivális regionális nagyhatalom Irán által alkotott »síita félhold támogatását« élvezi, és akinek az eltávolítása a szíriai polgárháború kezdete óta Törökország nyíltan vállalt óhaja. Miközben azonban Törökország hasznos ellenségként kezelte az Iszlám Államot, a szíriai kurdok teret nyerhettek.

Ennek fényében nyer értelmet a törökök utóbbi két hónapban tapasztalható aktivizálódása. Törökország az Egyesült Államokkal júliusban kötött megállapodás keretében átengedte két, stratégiai jelentőségű légi bázisát az amerikaiaknak, akik így fokozott intenzitással bombázhatják az ISIS állásait Szíriában. A törökök szerették volna elérni, hogy az alku részeként Washington támogassa a szír határ mentén 110 km hosszan húzódó, Szíria területére 64 km mélyen benyúló átmeneti vagy biztonsági övezet létrehozására irányuló tervüket. Ez az a terület, ahol az Iszlám Állam jelenleg közvetlenül határos Törökországgal. A hivatalos török indoklás szerint a zóna felállításának célja, hogy egy »terroristamentes« övezet kialakításával távol tartsák a terrorszervezetet határaiktól. A terv azonban nem pusztán, sőt talán nem elsősorban az ISIS-ről szól. Ankara álláspontja ugyanis az, hogy a »terroristamentes« jelző maga után vonja a PKK és a szíriai kurdok távol tartását is. A puffer zóna történetesen a határ menti kurd területek közé ékelődne, vagyis alkalmas lenne a nyugati irányú szíriai kurd terjeszkedés feltartóztatására. Bár korábban amerikai sajtóorgánumok arról számoltak be, hogy az amerikai kormány felkarolja a javaslatot, a Fehér Ház álláspontja azóta az, hogy nem áll módjukban az átmeneti övezet felállításához szükséges logisztikát biztosítani. Erdogan elnök újabban ezért az Európai Uniót támogatását igyekszik megnyerni, kihasználva az Európába irányuló migráció potenciális utánpótlását jelentő, kétmilliós törökországi menekült népesség által biztosított megerősödött alkupozíciót.”