Erőviszonyok

„Az iszlám kultúra erősebb, mint az európai... Kezdjük a fanatizmus kérdésével, amelyről -Hegel szerint- akkor beszélhetünk, amikor az ember csak egyetlen meghatározáshoz ragaszkodik, minden egyebet elvetve, csak azt akarja megvalósítani. Úgy gondolom, ez a kiindulópont már előnyt jelent a »cizellált«, pluralista tendenciákban gondolkodó, így erejét-figyelmét eleve »szétforgácsoló« nyugati keresztyén szemlélettel szemben. Mindehhez még hozzá kell tennünk, hogy amíg Nyugat képes kívülről látni önmagát és elvonatkoztatni vallási érdekeitől, addig az iszlámban mindent ez határoz meg: az életnek nincs európai értelemben vett világi, szekuláris oldala, sem gazdasági, sem politikai, sem kulturális, sem szellemi téren!

Az iszlám kultúra erősebb, mint az európai... Annak ellenére, hogy az Iszlám az egyetlen világvallás, amely a keresztyénség után lépett a történelem küzdőterére, mégis nekünk velük szemben -nyilvánvalóan a kárunkra való terjeszkedés következményeként-olyan lélektani, már-már európai génjeinkbe kódolt -nem tudom másként fogalmazni- komplexusunk (fenyegetettség érzés) alakult ki, amely szinte lehetetlenné teszi a mindenféle tekintetben vett (mondjuk így: vitális...) erőviszonyok reális felmérését, a hozzájuk való helyes, uram bocsá', európai-keresztyén viszonyulást! Németh Pál egyszerűen és világosan fogalmaz: »...az európai ember (…) az iszlámban olyan félelmetes ellenséget lát, amellyel nem tud mit kezdeni, s amely létének alapjait fenyegeti.«

Az iszlám kultúra erősebb, mint az európai... Az első évezred keresztyénségének történelmi »tabutémája« a Kelet forradalma (Hegel), az iszlám hihetetlen térnyerése. Hogy hogyan lehet az, hogy a Közel-Kelet keresztyén népei oly könnyen, természetesen, »ösztönszerűen« átvették a muzulmán hitet? Hogy honnan szakadt ki az az elementáris erejű tiltakozás, lázadás Mohamedán követőiből a keresztyénséggel, ill. Nyugattal szemben, aminek tulajdonképpen eredetüket is köszönhetik? S hogy mekkora csapás is volt a keresztyénség számára az a tény, hogy a még szét nem vált egyház 5 patriarkhátusából (székhelyeik: Róma, Konstantinápoly, Alexandria, Antióchia és Jeruzsálem) 3 szinte pillanatok alatt elveszett az iszlám szorításában, Konstantinápoly még a XV.sz. Közepéig hősiesen tartotta magát, s igazából egy egyháztest maradt, Róma! Ezen a területen, a tulajdonképpeni mai Európában is, az Ibériai félszigetet -kisebb-nagyobb megszakításokkal és intenzitással- majdnem 800 évig uralta az iszlám (s tegyük hozzá az igazság kedvéért, hogy közben egy virágzó kultúrát is létrehozott!), nálunk pedig közel 150 évig »vendégeskedtek«, s örök kérdése a történelemtudománynak, hogy mi várt volna Európa nyugatabb államaira, ha védőpajzsként nem fogjuk fel »Oszmán vad népét...«?”