Lelkiismereti okokból tértem haza

„Ön a Magyar–Horvát Baráti Kör elnökségi tagja. Az elmúlt hetek eseményei nyomán nem gondolkodnak névváltoztatáson?

Éppen hogy erősíteni kellene a barátság szót. Kértük mindkét ország vezetőit, nyilatkozataikban legyenek visszafogottak, ne keltsenek hangulatot egymás ellen. Biztató a nagy hangzavarban, hogy az ellenzéki jobbközép pártot képviselő horvát elnök asszony láthatóan mindent megtesz, hogy véget vessen a nyilatkozatháborúnak. Zavar a stílus, amelyet a két kormány megenged egymással szemben. Ez még azok között is szokatlan, akik amúgy nem barátok. A jelenség a politikusokhoz köthető, ám az ilyen retorika behatol a társadalomba. Az emberek többsége nem egy párthoz vagy politikushoz köti a durvaságokat, hanem egész országokhoz, népekhez.

Nemcsak a magyar–horvát kapcsolat jutott mélypontra, hanem a magyar–norvég is. Nyilván nem lepem meg, ha emlékeztetem, hogy sokak szerint ön valójában a Norvég Alap körüli heves viták miatt távozott múlt év végén az oslói nagyköveti posztról.

Nagyon sajnálom, hogy ez a vita kirobbant, sosem láttam valódi indokát. Az ügy azóta sem haladt előre, nem született megállapodás a kérdésben. Mindig azt hangsúlyoztam, s próbáltam a magyar kormánnyal – láthatóan sikertelenül – megértetni, hogy közvetlen úton kellene a vitát rendezni. Annyit sejtek, hogy a civil alap támogatásainak öt–tíz százaléka nem volt szimpatikus a hazai döntéshozók számára, megjegyzem, nekem sem feltétlenül. Jobban tetszett volna, ha a szexmunkások közössége helyett mondjuk a cserkészmozgalmat vagy akár a norvég mintájú síközpontok létrehozását támogatják. Ám a kedvezményezettek körének meghatározása a pénz felajánlójának szuverén döntése volt. Ha bizonyos döntéseket kifogásolunk is, érdemes-e az egész összeget veszélyeztetni? Most azok a pályázók, akik kulturális vagy tudományos céljaikhoz vártak segítséget, a források elapadása miatt bajba kerültek. De ennél is fontosabb, hogy Norvégia rendkívül jelentős, gazdaságilag erős ország nagy nemzetközi tekintéllyel. Ráadásul jobbközép kormány vezeti. Érdemes összeveszni velük? Én nem tudtam vállalni, hogy a merev magyar álláspontot képviseljem, ezért fejeztem be a munkámat. Ha egy nagykövet azt látja, hogy tanácsait nem veszik figyelembe, érveire nem kíváncsiak, nincs mit tennie, úgy tisztességes, ha abbahagyja a munkáját. Megkockáztatom, hogy oslói üzeneteimet nem is olvasta el Lázár János vagy a fölötte lévő szint. Egyszerűen született egy döntés, hogy márpedig a norvégokat megszorongatjuk, legalábbis elfogadtatjuk velük, hogy a pénzük felhasználásában a magyar félnek döntő szava van. A diplomáciai szolgálat a katonasághoz hasonlítható, akármit is gondol a központi döntésekről egy nagykövetség, végrehajtja őket. Az meg lelkiismereti kérdés, hogyan jár el a nagykövet, ha ezeket az ország érdekeivel ellentétesnek érzi. (...)

Minden összeesküvés-elmélet nélkül: lehet alapja annak a feltételezésnek, hogy bizonyos civil szervezetek burkolt módon politikai tevékenységet fejtenek ki?

Alapítványokon keresztül a kormányok, sőt magánszemélyek jogszerűen támogatnak politikai ügyeket, sőt pártokat is. A rendszerváltozáskor az ellenzék ennek nagy hasznát látta. Ezt követően Soros György az Antall-kormány ellenzékét támogatta, de akkor is azt mondtam, hogy ez sajnálatos, de nem kifogásolható.”