„Száz évvel ezelőtt Oswald Spengler a Nyugat alkonyáról beszélt. Most valósággá válik a jóslata. A Nyugat technológiailag, gazdaságilag és katonailag fölényben lehet az iszlám világgal szemben. De nem sikerül neki megértenie a Közel-Kelet mentalitását és kultúráját. A Nyugat alkalmatlansága és a harcképtelensége miatt új világrendet alakíthat ki a fundamentalista iszlám.
Irán, az al-Kaida és az Iszlám Állam ezt a fanatikus világlátást képviselik. A modern civilizáció értékeit a radikális iszlámmal akarják felcserélni. Nem partnerséget akarnak, hanem abszolút uralmat. Ez többek között egy félresikerült európai stratégia eredménye. Mint amilyen például Nicolas Sarkozy francia elnök líbiai taktikája volt. Izraeli külügyminiszterként francia diplomatákat kérdezgettem: »Ki jön majd Kadhafi helyett, ha eltávolítjátok őt?«
Irakra és Szaddam Husszeinre gondoltam. Nyers volt a válasz: »A múltban élsz. Új és sokat ígérő jövőt teremtünk Líbiának. Haladást és demokráciát ajándékozunk az egész régiónak.« Ma már nyilvánvalóak a rettenetes következmények. Sarkozy felelős ezért. Európa menekültválsága is a tudatlanság, a populizmus, a kényelmetlen igazsággal való szembenézés fel nem vállalásának a következménye. (...)
Európa vezetőinek be kell látnia, hogy az általunk ismert Közel-Keletnek vége van. A régió határait újra kell rajzolni, hogy homogén népességgel rendelkező államok jöjjenek létre, azonos vallással, etnikummal és kultúrával. Szíriában és Irakban egy-egy szunnita és síita állam megteremtése lehetne a megfelelő kezdet.
Az EU ehelyett migránskvótákat akar meghatározni – ez hiba. A menekültek százezreinek integrálási szándékára csak további milliók fognak érkezni, ami veszélyezteti az EU fennmaradását. (...)
Úgy érzem magamat, mintha Stefan Zweig mesterművében, a Csillagórákban lennék, annak is a Bizánc elfoglalásáról szóló fejezetben. Az 1927-es szavak mintha Európa 2015-ös vezetőit figyelmeztetnék.
Egy nappal azután, hogy az oszmánok szultánja belépett a Hagia Sophia katedrálisba, a munkások megkapták a feladatot, hogy a korábbi vallás minden jelét eltávolítsák. A Hagia Sophia magasra emelt keresztje, amely ezer évre nyújtja ki karjait, zörögve hull a földre. Ettől a ledöntéstől megremeg az egész Nyugat. Remegve ismeri fel Európa, hogy a szorongó közönyössége miatt sorsszerűen pusztító erőszak tört be, ami évszázadokra le fogja kötni erejét, bénultságot okozva. De a történelemben, ahogy az emberi életben is, a sajnálkozás nem tart tovább egy elveszett szempillantásnál, és ezer évig nem lehet visszacsinálni azt, amit egyetlen óra alatt elmulasztunk.”