Ha A marsi nagy siker lesz (és remélem, hogy az lesz, mert megérdemli), akkor akár még ki is mentheti a sci-fit a jelenlegi stagnálásából.
„Igaz, a filmnek (ahogy a regénynek) nincsenek mély rétegei, filozófiai síkjai, és még akár kihagyott ziccerekkel is meg lehetne vádolni (ld. a totális, egyedül-egy-egész-bolygón magány pszichológiai hatásainak elsumákolását, illetve az sem a legjobb megoldás, hogy a főhős a magyar címnek megfelelően kispadra ül a játékidő utolsó harmadában), viszont elejétől a végéig piszokmód szórakoztató – ráadásul okosan, és a legkevésbé sem arrogánsan, tolakodóan az. Jó tudni, hogy készülhet még Hollywoodban nagyköltségvetésű sci-fi egyszerű, de fontos dolgokról, világmentés, városamortizáció, retinát szétbarmoló CGI-örvények, óriásrobotok és szuperhősök nélkül is. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az álomgyárban a műfaj manapság szinte csak az akciózsánerrel egybemosva létezik.
Szóval, ha A marsi nagy siker lesz (és remélem, hogy az lesz, mert megérdemli), akkor akár még ki is mentheti a sci-fit a jelenlegi stagnálásából.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Mindjárt itt a karácsony, és ez a legnagyobb vágyam: legyen békesség, jó lenne az egész világban, de legalább itt, Magyarországon; olyan szép ország a miénk, és olyan sok benne a tehetség, erre kellene inkább koncentrálni a sok energiapazarló küzdelem helyett – mondja az idén kilencvenéves Bodrogi Gyula. Ünnepi beszélgetés a bokszmeccsekről, a siker kiszámíthatatlanságáról és az örökre velünk maradó csodákról.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Legalábbis a Dumb és Dumber – Dilibogyók és a Keresd a nőt! szerzőpárosa szerint. Akik a Dear Santa, egy családi vígjáték álcája mögött a sátánból és egy család veszteségéből csinálnak viccet.
Az Old Traffordon úgy érzik, megtalálták a megfelelő játékost a balhátvéd posztra.
„Nehéz akkor segíteni, ha az arrogancia találkozik a tudatlansággal, de megpróbálom” – fogalmazott az európai uniós ügyekért felelős miniszter.
