Mentőexpedíció – Megmenteni a sci-fit a vörös bolygóval

„Igaz, a filmnek (ahogy a regénynek) nincsenek mély rétegei, filozófiai síkjai, és még akár kihagyott ziccerekkel is meg lehetne vádolni (ld. a totális, egyedül-egy-egész-bolygón magány pszichológiai hatásainak elsumákolását, illetve az sem a legjobb megoldás, hogy a főhős a magyar címnek megfelelően kispadra ül a játékidő utolsó harmadában), viszont elejétől a végéig piszokmód szórakoztató – ráadásul okosan, és a legkevésbé sem arrogánsan, tolakodóan az. Jó tudni, hogy készülhet még Hollywoodban nagyköltségvetésű sci-fi egyszerű, de fontos dolgokról, világmentés, városamortizáció, retinát szétbarmoló CGI-örvények, óriásrobotok és szuperhősök nélkül is. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az álomgyárban a műfaj manapság szinte csak az akciózsánerrel egybemosva létezik.

Szóval, ha A marsi nagy siker lesz (és remélem, hogy az lesz, mert megérdemli), akkor akár még ki is mentheti a sci-fit a jelenlegi stagnálásából.”