Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
Megkockáztatom, hogy egyetlen idei vígjáték sem veszi fel a versenyt a Mentőexpedícióban egymást érő sziporkázó gegekkel és beszólásokkal.
„Kifejezetten erős rendezést kapunk Ridley Scott-tól, akinek így talán el is felejthetjük tavalyi kínos bibliai gyorstalpalóját. A Mentőexpedíció mentes a monumentális, pörgős akcióktól, egyedül a címbéli eseményre aggathatók rá az efajta jelzők, és "a kevesebb néha több" elve ez esetben remekül működött. A hangsúly az újabb és újabb technikai, műszaki problémákon van, melyekkel Mark a vörös bolygón, a NASA-csapat (többek közt: Jeff Daniels, Chiwetel Ejiofor, Kristen Wiig, Sean Bean) a Földön, illetve a Hermész fedélzetén utazó legénység (Jessica Chastain, Kate Mara, Michael Pena, Aksel Hennie, Sebastian Stan) kénytelenek szembesülni. És ez az egész működik! Átérezzük micsoda óriási tétje van a főszereplő számára, hogy sikerüljön szarból várat... khm, krumplit termesztenie, ahogy a Földön sebesség-, idő- és távolságértékekkel folyamatosan osztó-szorzó csapat tevékenységének is érezzük a súlyát. Maga a történet mintegy másfél évet ölel fel, az idő múlása viszont a szereplők vehemenciáján nem érhető tetten, ugyanolyan feszült elszántsággal dolgoznak céljaik elérésén, mint a legelső napon. Ehhez az élményhez a jó érzékkel alkalmazott vágás is hozzátesz, mely mindig épp megfelelő hosszúságú jeleneteket engedélyez, így nem válik egy pillanatig sem unalmassá a jordániai sivatagban küszködő Matt Damon, vagy épp a budapesti Bálnában és az etyeki Korda-stúdióban sürgő-forgó NASA-hadtest.”