Fortélyos félelem

„De nincs megállás, »dokumentumok« érkeznek a szervezőkhöz, és nyomukban a közlemény: a Muzsikás nem hozhatja vendégét. Megvédtük a zsinagógát a náci népdalénekesnők ostromától, akiknek még a testvérük sem rendes ember, és akik csángó balladákkal uszítottak volna, ha mi nem vagyunk elég éberek. És az talán a legkevésbé érdekes, hogy a kárpátiás Petrás János nem testvére Petrás Máriának, aki állítólag nem is lépett fel a Magyar Szigeten, és ahol fellépett, ott sem fogalmazott meg soha sem elfogadhatatlan, sem rokonszenves politikai álláspontot. Ez csak annyira érdekes, hogy jelezzem: mindenki szem a láncban. Hibáztam én is: az állítólagos buzizást cáfoltam, a »testvérvádat« cáfoltam, a Magyar Szigetet viszont óvatlanul átvettem a nagy horderejű ügyet tárgyaló cikkemben.

A Muzsikás – nem is tehetett mást – lemondta végül a koncertet. Mert ha tényleg a testvére a nemzeti rockzenésznek az énekesnő, akkor mi van? Mi közünk ahhoz, hogy kicsoda a férje, kit szeret és miért? Népzenét akart énekelni, zsidó fesztiválprogramon szerepelni, mi meg a rokonságáról vallattuk volna. Elment az eszünk, de nem csak az érintetteknek és nem csak ebben az ügyben. Az egész országnak, jobbról és balról egyszerre. Fortélyos félelem igazgat minket, s nem csalóka remény. De azért győztünk: nem lesz éneklés, nem lesz ünnep, nem lesz esztétikai tapasztalás. Az eset látványos, de apró kis láncszeme a kölcsönös félelmek és gyűlöletek végtelen láncolatának, amely közös erőfeszítéseink eredményeként tart fogva mindőnket, hogy aztán maradjon számunkra a szomorúság és a szégyen. Most éppen úgy tűnik, hogy örökké.”