„És amin én magam is meglepődtem: Daley képes nagyon érdekesen csavarni a történetet. Eleve a kiindulási helyzet, a Föld világa és kapcsolata az űrbéliekkel egészen jól ki lett találva, de az igazi meglepetést a könyv végén felsejlő intrika. Mert a regény története ugyan véget ér, de a szereplőké nem, mert az örökség még nem kerül Hobart kezébe, csupán megtudja, mi is az valójában. Ezzel együtt viszont felsejlik, hogy bizony komoly erők mozognak a háttérben, akikkel már a regényben is, de a folytatásokban minden bizonnyal meg kell küzdeniük a főhősöknek.
Viszont mindezekkel együtt ez egy ponyva, a szó kellemes értelmében. Nem tör nagy babérokra, nem akar sci-fi megújító klasszikus lenni, kellemesen akarja szórakoztatni az olvasóját. Nyilván ez egyfajta bűnös élvezet mindenkinek, aki a komolyabb hangvételű szocio-SF-hez vagy modern űroperákhoz szokott, de egyáltalán nem olyan rossz választás, mint amilyen lehetne. Nem tökéletes, nem is mérhető a nagy nevekhez, de van annyira izgalmas és érdekes, hogy az embert érdekelje a folytatás.”