Menekülj!

„Jelenleg az itthoni közönség ugyanannyira polarizált a menekültügy megítélésében is, mint minden másban: akad, aki gumilövedékkel és baseballütővel várja a nyugatra tartó jövevényeket, de olyan is, aki ásványvízzel, pogácsával, kötszerrel, jó szóval, útmutatással – jó lenne hinni, hogy ez utóbbiak vannak többen. Amit viszont a hatalom csinál, az – a hangulatkeltő plakátozással, meg a Koszovót, Albániát is biztonságos országgá minősítő jogszabállyal – még csak arany középútnak sem nevezhető.

Ahhoz, hogy a kormány valamennyire civilizáltnak tűnjön, kifejezetten szükség van a határon hőbörgő, az idegennek látszókba válogatás nélkül belekötő szélsőségesekre – nem véletlen, hogy a hajuk szála sem görbül. Kíváncsiak lennénk, hogy ha mondjuk a Cinege utcában kezdenének felvonulni a szabadcsapatok, az is csak ennyi érdeklődést váltana-e ki a rend hivatásos őreiből – vagy a jog csupán az ország bizonyos kiemelt zónáiban, és csak egyes emberekre érvényes? Mert ha ez a kormányzati intézkedések valódi üzenete, akkor minden – a hecckampány, az MTI és a hírműsorok szóhasználata, a minden órában és minden csatornán az állam embereinek cinizmusát és embertelenségét sugárzó média – tökéletes. Mindössze annyi hiba történt, hogy elfelejtettek szólni, a menekültek valójában csak szenvedő kellékek, és elsősorban az itt élőknek szól az előadás, nekünk kell tanulnunk belőle.”