„A józan észnek azonban nem feltétlenül van szerepe a tőzsdéken, ahol menetrendszerűek a tömeghisztéria által is gerjesztett összeomlások. Ezt egyébként a kínai lakosság is megtapasztalhatta júniusban: a 2008-as válság óta először fogtak igazán padlót a sanghaji és a sencseni tőzsdék, és néhány hét alatt 3300 milliárd dollár (ez csaknem harmincszorosa az éves magyar GDP-nek) égett el. Ennek a bukásnak közel 90 millió kínai kisbefektető látta a kárát, a lakosság körében ugyanis nagy divat lett a tőzsdézés, épp a pekingi vezetés sugallatára. A Kínai Kommunista Párt uralta kormány azért támogatta annyira a kapitalizmus jelképének számító tőzsdézést, mert többek között így próbálta beindítani a belső fogyasztást. A kínai ugyanis híresen takarékos nép, nem szeret költekezni, bármennyire is bátorítja a párt. A tőzsdézés azonban más dolog, hasonlít a náluk betiltott szerencsejátékokra, ezért is vált rendkívül népszerűvé.
A pekingi vezetés az elmúlt hetekben erőteljes hatósági eszközökkel állította meg a további tőzsdei zuhanást. Betiltotta a spekulatív ügyleteket, adminisztratív úton korlátozta a részvényeladásokat, és mostanáig több száz milliárd jüan forrást juttatott a kínai bankrendszerbe. A júliusban és augusztusban kiújuló tőzsdei zavarok azonban jelezték, hogy a gazdaság továbbra is nyomás alatt áll, s erre válaszul döntött úgy Peking, hogy az export élénkítése érdekében több lépésben leértékeli a jüant. Talán ezt nem kellett volna – mondhatjuk utólagos bölcsességgel –, mert míg a kevéssé piackonform hatósági beavatkozások nem verték ki a biztosítékot, addig a szokványos szabadpiaci eszköztárba tartozó valutaleértékelés hatására benyomták a pánikgombot a világ tőzsdéin. A kínai gazdaság lassulásától való félelem most kezd irreális méreteket ölteni; most kezdenek igazán rettegni attól, hogy ez milyen hatással lesz a világ más országaira. Épp ebben rejlik a tőzsdei spekulációk veszélyessége: önbeteljesítő jóslat gyanánt működhetnek. Ha eleget halljuk, hogy Kína óriási válságban van, akkor félő, hogy be is fog dőlni. S akkor valóban mindannyian kapaszkodhatunk. Akik pedig erre játszottak – mint már nagyon sokszor –, ismét megtömik a zsebüket.”