Nem kulturális, hanem etnikai konfliktus a bevándorlás

„– A bevándorlók a kulturális, civilizációs különbségek miatt nem tudnak beilleszkedni Európában – ezt a tételmondatot nagyon sokszor hallani mostanában. Ön is osztja ezt a nézetet?

– Ma még senki nem meri kimondani, hogy a bevándorlás nem kulturális és civilizációs, hanem etnikai probléma. Ugyanis különböző nyelvű népek, az európaiaktól eltérő bőrszínű emberek érkeznek milliószámra Európába. Nagyon fontos, hogy nemcsak a kultúrájuk más, hanem az ösztönrendszerük, biológiai, genetikai adottságaik is. Már közhely, hogy Nyugat-Európában a bevándorlók harmadik generációja áll szemben az őket befogadó nemzetekkel. Akkor milyen következtetést vonjunk le ebből? Kulturálisan ugyanis már rég be kellett volna illeszkedniük, hiszen a befogadó államok iskolájába jártak, tisztában vannak a közeggel, a viszonyrendszerrel, az európai emberek viselkedési szokásaival. De ez kudarcot vallott, a kulturális integráció nem kecsegtet semmi jóval. Sajnos ha ez a több száz éve velünk együtt élő cigányság esetében sem nagyon sikeres folyamat, akkor nem sok esély van arra, hogy a most a zöldhatáron érkező muzulmánok tömege esetében az lehet. A balliberálisok a nemzeti motivációk iránt nálunk és másutt is teljesen közömbösek vagy épp ellenségesek. Sőt, a nemzeti érdekekkel szemben dolgoznak. Mivel a meghatározó politikai, gazdasági és médiapozíciókat is ők töltik be az unióban, még nagyon nagy gondunk lehet ebből a következő évtizedekben.

– Nem hiányolja az unió erőteljes fellépését a bevándorlókkal szemben?

– Amennyiben az Európai Bizottság elnöke karakteres politikus lenne, már figyelmeztette volna Szerbiát arra, hogy állítsa meg a határainál a bevándorlókat. Egész egyszerűen rá kellett volna csapni az asztalra azzal, ha be akarnak kerülni a közösségbe, keményen fel kell lépniük a népvándorlással szemben. De egyébként is óriási politikai hiba volt azt a Jean-Claude Junckert megválasztani bizottsági elnöknek, aki korábban csak egy városnyi országot, Luxemburgot vezette. Nem is érezhette azt eddig, hogy egy állam alapvetően más viszonyrendszerben él, mint egy város. Ez nem túl jó ajánlólevél egy nemzetállamokat tömörítő közösség vezetésére. A bizonytalansága és a hozzá nem értése is ebből származik. Hiányzik az olyan egyéniség az európai politikából, mint Helmut Kohl kancellár volt.

– A bevándorlók saját országaiban kellene rendet teremteni – szinte minden politikus ezen a véleményen van. De ez hogyan valósítható meg?

– Az Európai Uniónak nem menekültkvóta-rendszerben kellene gondolkodnia, hanem saját haderő felállításán. Az amerikaiakkal való összefogás után először békét kellene teremteni a közel-keleti országokban. A menekülteket ezután vissza kell küldeni az anyaországukba, gazdaságilag rendbe kell tenni ezeket az országokat. Ennek elsősorban az amerikaiak pénzéből kellene megvalósulnia, hiszen – távlati elgondolás nélkül, pillanatnyi érdekeik miatt – ők kezdték el a háborút a térségben. Az amerikaiak humán tartalom nélküli versenykultúrában élnek. A kultúra szó itt idézőjelben értendő, hiszen inkább félműveltségnek nevezném.”