Megvédeném?

„Nem lesz így, Tótawé. Kövér gyerekei és unokái nem fogják így és ebben az összefüggésben emlegetni az apjukat, nagyapjukat. Azért nem, mert létezik egy másik világ a tiéden kívül, és abban a másik világban másmilyenek az emberi viszonyok. Olyasfélék, amilyeneket te és a fajtád el sem tud képzelni. Amikor ezeket a képzeletbeli párbeszédeket leírod, a saját világodból indulsz ki. A te gyerekeid és unokáid számára ez a fajta megnyilvánulás nyilván természetes, de ne gondold, hogy mindenkinek az. Könnyen lehet, hogy téged majd így fognak emlegetni a leszármazottaid. Pedig te – Kövérrel ellentétben – loptál, abban a pillanatban, amikor módod nyílt rá. A te lopásod neve ez volt: »Modern képmesék«. Kétszázmillió forint volt a lopás tárgya. Kétszázmillió közpénz. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség meg a Miniszterelnöki Hivatal dobta össze nektek a lét arra, hogy idegesítő, hozzád megszólalásig hasonló pálcikaemberkék elmagyarázzák, miért klassz az, ha az állam lószart se csinál, ha mindent privatizálnak, eladnak, kisajátítanak, és a piacon, a pénzen, a tőkén kívül az égvilágon semmi sem számít.

A te sorozatodban megjelenő világkép a társadalom nagyjából öt százalékának értékrendjét jelenítette meg. Minden forint, amit erre kaptál, lopott pénz volt. Nem tudom, mennyi jutott rád, de a gyerekeid – akiket nyilván ebben a szellemben neveltél, amennyiben ezt egyáltalán nevelésnek lehet nevezni – majd joggal fogják mondani: mekkora balfasz volt az apu, csak tíz- (húsz-, harminc-) millát tudott elbugázni, pedig nyolc évig bármit megtehetett volna. Ez a te közeged, Tótawé. Ez a közeg rá van írva a pofádra. Ráíródott, ráégett, letörölhetetlenül. És mert gyűlölöd önmagad, hát gyűlölöd a világot is. És megpróbálod hasonlatossá tenni önmagadhoz.”