Nem akarok posztmodern Gandhi lenni

„Melyik kifejezést használod: cigány, vagy roma?

Következetesen a cigányt használom, ami néha megrökönyödést vált ki az emberekben. Különösen a német ajkúak között, hiszen náluk a cigány kifejezéssel meglehetősen óvatosan kell bánni. Sinti roma, ezt használják, de elmagyaráztam nekik, hogy ez bizony csak egyetlen konkrét cigány csoport elnevezése. De minden bemutatkozásnál, amiből van elég, kiemelem azt, hogy magyar vagyok, magyar cigány. Ugyanakkor a cigány szónak itt nincs meg a kelet-európai értelme. Mondok egy példát is. Otthon, ha megismerkedsz egy magyar lánnyal, akkor vagy neki, de még inkább a szüleinek problémái vannak a származásoddal. Itt pedig, ó, hát cigány vagy, ez milyen romantikus, s micsoda temperamentum, ez már valami. De következetesen a cigányt s csakis a cigányt használom. A nemzetközi standardban használt »roma issuet«, otthon nálunk ugye a »cigányügyet« viszont nem szeretem használni. Az egésznek a lényege vész el, ha ügyről, kérdésről beszélünk. Arcokról akarok beszélni, gyerekekről, akik éheznek, akiknek lehet, hogy egy jó napjuk sem volt még, öregekről, akik az egész életüket leélték testi-lelki nyomorban, hadd ne folytassam. Ott, konkrét esetben lehet megoldást találni, egy ügyre csak teoretikus okoskodást. 

Vannak-e elképzeléseid, hogyan fogsz segíteni végzett református lelkészként a cigányoknak?

Nézd, amíg tartottam magam a szerintem nem is valós elvárásokhoz, addig azt hittem, hogy nekem majd nagy, hatalmas, cigányoknak szóló igehirdetésekkel, csodálatos hittanoktatással, posztmodern Gandhiként kell bemasíroznom a mennyországba. Lelkész gyakornokként ezért kérvényeztem, hogy Pesten a »Nyócban« lehessek káplán. Minden szempontból totális csőd és káosz volt. Nem értettem, mi a baj, miért nem megy, de most már tudom. Azért, mert a személyiségem nem oda való. A legnagyobb félreértés, hogy a származásod predestinál arra, hogy hol kell dolgoznod. A kvalitásaid, a lényed, kell, hogy ezt meghatározzák. Válaszolva, lehet, hogy indirekt módon mindenképpen tudok segíteni valamilyen formában. Ugyanakkor úgy beszélni missziológiáról, hogy közben te magad nem végzed, az nem több holmi filozofálásnál.

Bizonyára sok igehirdetést hallgattál, és már tartasz is. Hogyan szólítod meg az embereket?

Őszintén. A legnagyobb emberi erénynek tartom. Az emberek megérzik ezt. Az nem létezik, hogy van egy stílusunk amiben élünk, ahogyan beszélünk, aztán ezt húsz perccel az istentisztelet előtt letesszük, majd húsz perccel utána felvesszük. Nálam ilyen nincs. Elengedtem végre azt a temperamentumot amiről fentebb írtam, s jönnek a gondolatok. A legmélyebben Krisztust prédikálom, a legmagasabb teológia is ül most már a prédikációmban, nem úgy mint régen, mikor azt akartam megmutatni, hogy mennyire olvasott vagyok. Papír nélkül beszélek, nincsenek leírt prédikációim – ami abból a szempontból baj, hogy nem tudjuk a gyülekezet internetes felületein megosztani. Pár szó van nekem felírva, de azokhoz sem tartom magam, ha egyszer elindul a lavina, akkor nem állok meg, és csak beszélek és beszélek. Protestáns papot soha ne engedj megszólalni, mert nem hagyja abba!”