Európa elrablása

„A kulcsfigura Mario Draghi, aki 2011-től az Európai Központi Bank elnöke, és az euró megmentőjeként híresült el. Arról jóval kevesebb szó esett, hogy a Goldman Sachs európai vezetőjeként őt kellett volna felelősségre vonni azért, hogy egy pénzügyi trükkel – úgynevezett swap subprime ügyletekkel – a görög kormány eltüntethette államadóssága jelentős részét az európai ellenőrző szervek elől, ami a görög válság elmélyülésének egyik fő oka.

Felelősségre vonás helyett inkább megválasztották az euró legfőbb őrének azt, akiről alapos okunk van feltételezni, hogy a tartós euróválság egyik fő előidézője lehetett. Meghallgatásán arra hivatkozott, hogy ő csak magáncégekkel foglalkozott, és a swap subprime ügyletek már hivatalba lépése előtt elindultak (ami persze nem jelentené, hogy ő ne lett volna felelős azért, hogy nem állította le a manipulációt), de még ez az alibi sem stimmel, mert a Goldman Sachs nyilvánosan hozzáférhető adatai alapján Mario Draghi felelt a kormányzati ügyfelekért, az államadósságok »menedzsmentjéért« is a cégnél

Szóval profi kecskére bízták az eurókáposztát. Nemcsak a görög államadósság manipulációjára használták ezeket a kétes pénzügyi műveleteket, hanem a híradások szerint több más ország is élt a lehetőséggel, elsősorban épp azok a déli országok, amelyek eladósodásával leginkább elmélyült és tartóssá vált az eurózóna válsága. Ennek alapján már nem olyan nehéz kitalálni, mi állhat a háttérben, és kinek milyen stratégiai érdekei fűződhetnek a tartósan mélyülő válsághoz. Draghi tehát nem annyira az euró megmentője, mint inkább az euró válságának fenntartója – megdöbbentő, hogy a sok gazdasági és politikai elemzőnek mindez nem tűnt fel. Vagy ha feltűnt, akkor miért nem került érdeklődésük homlokterébe az agyonelemzett görög válság kapcsán?”