„A közvélemény megrökönyödését kiváltó, a bíróság tekintélyét romboló eljárások és ítéletek sorát még hosszan citálhatnánk, ám ennek semmi értelme nem lenne. Merthogy a bírói tekintély lényegét másutt kell keresni, ezt jogszabállyal sem kikényszeríteni, sem kikövetelni nem lehet. Ezt csupán kivívni lehet. Mint ahogy egyébként sok-sok bíró, főként a hétköznapi ügyekben, ki is érdemli, ki is vívja az ügyfél – és ezen keresztül a társadalom – feltétlen bizalmát.
A bírói tekintélynek, úgy véljük, a legtöbbet éppen a mundér minden áron való megvédése árt. Megvédik azt a bírót is, akit vadhússal és felesége gyógykezelése számláinak kiegyenlítésével vesztegetnek meg. Nem tiltakozik a civil bírói egyesület az ellen sem, hogy az illetőt egy választott bíróság élén látjuk viszont, miután a köztársasági elnök a kinevezését visszavonta, büntetőeljárás pedig nem indult ellene. És nincs következménye annak sem, ha egy bíró történetesen okiratokat dátumoz vissza, a felettesek nem indítják meg ellene a büntetőeljárást, mert az még ártana a bíróság tekintélyének, sértené a bírói függetlenséget.
A bírói tekintélynek volnának garanciális szabályai is. Maga a bírói eskü is úgy kezdődik, »fogadom, hogy minden ügyfél számára biztosítom a tisztességes eljáráshoz való jogot«. A bírói függetlenség garanciális szabálya éppen ez, a tisztességes eljáráshoz és a pártatlan ítélkezéshez fűződő jog. Ha ez megvalósul, ha ezt biztosítják minden ügyfélnek a bíróságon, akkor nem is csorbulhat a bírói tekintély.”