A burgenlandi frigy

„A szóban forgó osztrák publicistáknak, illetve német, francia, belga vagy más állampolgárságú kollégáiknak nem kellene messzire utazniuk, hogy „fasisztaveszélyt” vagy idegengyűlöletet tapasztaljanak. Létezik ugyanis Ausztriában egy párt, az Osztrák Szabadságpárt, az FPÖ, amely a legfrissebb felmérések szerint a választópolgárok 28 százalékának támogatottságát élvezi, ezzel pedig messze a legnépszerűbb politikai erő az országban. A párt nacionalista, euroszkeptikus, bevándorló-, menekült- és iszlámellenes, vagyis minden olyan jelző illik rá, amelytől az európai politikai elit tagjainak borsódzik a háta. A Szabadságpárt vezetői egyáltalán nem rejtik véka alá, hogy irtóznak a muzulmánoktól, ennek számtalanszor hangot is adtak. Az elmúlt években olyan választási kampányszlogenekkel rukkoltak elő, mint a németül rímelő Heimatliebe statt Marokkaner-Diebe, azaz Marokkói tolvajok helyett hazaszeretet, Bécs nem válhat Isztambullá, vagy a szintén rímelő Mehr Mut für unser Wiener Blut, zu viel Fremdes tut niemandem gut, vagyis Bátrabban a bécsi vérért, nem tesz jót a túl sok idegen.

A Nyugat mégsem fejti ki aggodalmait az ausztriai helyzet miatt, a vezető sajtóorgánumok pedig egyáltalán nem foglalkoztak azzal, hogy napokkal ezelőtt megállapodásra jutottak Burgenlandban az osztrák szociáldemokraták az FPÖ-vel egy tartományi koalíciós kormány alakításáról. Brüsszelben, Bécsben és Berlinben már akkor is rémet látnak, amikor a Fidesz „összekacsint” a Jobbikkal, az osztrák baloldal és szélsőjobboldal konkrét paktuma viszont senkinek sem izgatja a fantáziáját.

Beszélhetünk-e kettős mércéről, netán Ausztria tényleg annyira unalmas ország, hogy senki sem vette észre az ott zajló tartományi választásokat?”