Népvándorlás

„Az egyetlen tiszta lelkiismerettel vállalható álláspontot egyedül és ismét Ferenc pápa képviseli.

Ugyanakkor vegyük észre, hogy Magyarországtól nem várható el sem a »probléma« kezelése, sem a megoldása. Némi cinizmussal felvértezve azt is mondhatnánk, hogy nem a mi dolgunk. Nekünk soha nem voltak gyarmataink, ahonnan most özönlenek a kizsákmányoltak és megszomorítottak. Soha nem indítottunk háborúkat stratégiai pontokért, olajért és ópiumért, ahonnan most szintén. Nem robbantottunk ki mindenféle twitteres tavaszokat, ahonnan dettó. És természetesen soha nem élveztük mindezek előnyeit prosperitásban, gyémántban és fegyverekben.

És tegyük hozzá, Szaddám vagy Kadhafi igen nagy barmok voltak, Allah nyugtassa őket, de legalább uralták a helyzetet, mint Schwarzenegger a gépjárművet. Ha mindezt nem látták a különböző elemzők, stratégák, CIA-s arcok, akkor azért kellene szétzavarni őket, ha meg igen, akkor azért. Hogy mi lesz még a felpörgő hiszti közepette, megjósolhatatlan. Mert minderre még rátehet a klímaváltozás, terrorakciók Európában, hogy a görögök utolsó leheletükkel szélnek eresztik a saját menekültjeiket, valamint a csodalufik kipukkanása Kínától az öbölállamokig. Egészen az olyan »apróságokkal« bezárólag, mint például a kurdok, akik most ugye jól jönnek, hiszen feltartják a megvadult szakállasokat, de aztán majd megint jól el lehet adni őket Törökországnak, néhány támaszpontért, a csecsemőikkel együtt.

Az Európai Unió agyonfizetett, impotens politikusaitól úgy tűnik most sem várhatunk semmit, ami meghaladná Orbán Viktor b...gatásának szintjét, Amerika meg röhög a markába, mint az orosz bojkott kapcsán, és alig várja, hogy még szabadabban kereskedhessen a megerőszakolt, tarka-barka Európával.

Ami itt megy, az egyszerűen undorító, ugyanakkor kezd élénken emlékeztetni a Jelenések könyvére, valamint arra a kultúrtörténeti mélypontra, amikor a vikingek szétbarmolták a vízvezetékeket.

A világot persze már sokszor és sokan temették, Márai például így írt 1970-es naplójában, amelyben vidáman folytatta minden és mindenki ekézését: »A XVIII. század felszámolta a Vallást. A XIX. század felszámolta az Istent. A XX. század felszámolja az Embert”.

Kérdés, hogy a XXI. század mit számol fel.”