Fejetlenség

Vitázhatunk itt napestig, akkor is csak az Egy az Igazság, ami nem rezgés, ami nem hologram. Ez az EGY maga a szeretet, azaz ez sem rezgés, nem hologram.

A történelmi események oka mindig egy-egy csoport érdekeit szolgálja. Ritka eset, ha ebben közrejátszik a közérdek is. A csoport az adott eseményt (ok okozati összefüggéseit) csak a saját szemüvegén át (nézőpontjából) látja, figyelmen kívül hagyva a csoporton kívüli embertársaik véleményét. Ilyen szempontból csak relatív igazságról beszélhetünk a történelemmel kapcsolatban, bennük sok feltételezéssel, teóriával. Vegyünk néhány embert, akik egy másik embert körbeállnak, aki az egyik karját eldugja. Mindenki csak a maga nézőpontjából írja le az illetőt (ha nem kommunikálnak, nem hallják az előttük szólót). Természetes, hogy akik nem látják mindkét karját a megfigyelt embernek, akár félkarúként is jellemezhetik. Ellenben ha az általuk tapasztalt információt megosztják, akkor egyértelmű és igaz képet alkothatnak a megfigyelt személyről. A történelmet leíró csoportok a csoporton kívüliekkel nem kommunikálnak általában és csak azzal írják le az eseményeket, ahogyan ők látják. Ritka az az eset, hogy ugyanazon eseményről eltérő csoportok külön-külön beszámolnának. Van ilyen még is. ne menjünk messzire. 1956. Forradalom volt, vagy ellenforradalom, vagy valami egészen más. Pedig csak 59 éve volt. A mai régészet minden olyan leletet kihagy a történelem értelmezéséből, ami nem illik bele a ma elfogadott teóriájukba. Mi ennél kézzelfoghatóbb bizonyíték arra, hogy az ismert történelem nem az igazságról szól?

Nagyon egyetértek Bogár László Úrral. A probléma nem mai keltű, beláthatatlan és ismerjük be ismeretlen múltba nyúlik vissza. Vitatkozhatnánk, mikortól is számíthatjuk ezt az időpontot, ha ismernénk valós, hamisítatlan történelmünket. Néhány évvel ezelőtt ismertem meg a "Történelem Filozófia"-t. Azóta rá kellett jönnöm, hogy nem az a történelmünk, amit tanultunk és már azt se tudjuk, mi az igazság, annyira elhittük a hazugságokat. Véleményem szerint a legföbb probléma az ember egoizmusában keresendő. Nekem Helvetius mondása mindig tetszett (nem tudom szószerint visszaadni): "Akkor jók a törvények, ha az egyéni érdek nem teszi tönkre a közösség érdekeit, mert mindenki tudja, hogy egyéni jóléte embertársa boldogságától függ!" Hát ma minden van, csak a fent leírtakak sehol nem találjuk se a múltban se a jelenben. A remény hal meg utoljára, tehát (bennem még meg van) a remény még meglehet arra, hogy eljön egy olyan világ, ahol a legfőbb elv ez lesz. A mai társadalomnak legfőbb problémája (számomra), hogy az emberek önállóan, önzetlenül nem tudnak gondolkodni. Ha kinőlnénk ezt a hiányosságot, akkor annyi lúd összejöhet, amely már disznót győz és akkor felépíthetünk végre egy igaz társadalmat és megismerhetjük igaz történelmünket.

"...hogy a (valóban) kaotikus, anarchikus történelem" tudatos ártó szándékkal vagy tudatlanságból jött létre, az a végeredmény szempontjából mindegy.