Ha elüt a villamos
Orbán Viktor nagyjából két éve pontosan tudta, hogy mi fog történni és hogy miért.
Fejetlenség
2015. június 01. 09:44
A pusztítás alapvető mintázatai már olyan mélyen beették magukat a „történelem utáni történelem” szöveteinek mélyszerkezetébe, hogy jöhet bárki, bármilyen szándékkal, az „eredmény” mindig ugyanaz lesz.
2015. június 01. 09:44
„Ez a pusztító világerő már valójában ekkor, tehát sok-sok ezer éve, véget vetett a történelemnek, és ami azóta „van”, az egyszerűen ennek a »csinált« entrópiának, vagyis a rendezetlenségnek (»fejetlenségnek, lefejezettségnek«), végső soron az anarchiának és káosznak a tudatos előidézése, folyamatos elmélyítése. E történelmi bűntettének, vagyis a történelem felszámolásának képét pedig egyszerűen kitörölte a kollektív emlékezetből. Vagyis a történelemnek már régen vége van, ez a »poszt-történelmi« mocsoktenger, vagy, ahogy Weöres Sándor egyik elmélkedésében nevezi, »trágya-özön«, már csak fennáll, de nem létezik.
De Tamás Gáspár Miklós gondolatainak talán a legmegrendítőbb eleme az, amikor úgy fogalmaz, hogy »és persze majd akadnak felelőtlen, semmihez sem értő kalandorok, akik ezt a megérdemelt és jogos megvetést aknázzák ki valamiféle újmódi borzalom érdekében. Rájuk is lehet szavazni, nincs itt probléma«. És ez itt a bökkenő. Mármint az, hogy a »történelem örökös urának« (valójában persze a felszámolójának) lenni, az egy idő után eléggé unalmas mesterség lehet, így hát ennek a pusztító világerőnek van egy (nyilván unaloműzésre szolgáló) különösen perverz tulajdonsága. Ez pedig az, hogy nemcsak minden, hanem mindennek az ellenkezője is ő akar lenni. És, hogy, hogy nem, mindig lesz is. És az emberi létezés igazi reménytelenségét éppen ez az összefüggés adja, vagyis, hogy előbb vagy utóbb kiderül, a pusztítás alapvető mintázatai már olyan mélyen beették magukat a »történelem utáni történelem« szöveteinek mélyszerkezetébe, hogy jöhet bárki, bármilyen szándékkal, az »eredmény« mindig ugyanaz lesz.
René Guénon írja, hogy »a princípiumától elszakított, az egységbe visszarendeződni többé már képtelen sokaság a társadalmi szférában egy olyan közösség alakját veszi fel, amelyet egyszerűen a közösséget alkotó individuumok olyan számtani összegeként kezelnek, amely kapcsolatát minden transzcendens lényeggel elveszítette, tulajdonképpen tehát tényleg nem egyéb, mint az egyének puszta számtani összegéből összeverődő jellegtelen és arctalan tömeg«. Az előttünk álló iszonyú idők fő kérdése, hogy ebből az arctalan – mert »fejetlen« – tömegből, hogyan lesz majd, amennyiben lehet még egyáltalán, újra méltóságteljes szakrális közösség.”
Egy kis forinterősödés és beelőzzük Lengyelországot
Ahogy többször elmondtam, erősen torzítóak a nominális GDP összehasonlítasok.
A kegyelmi ügy nem kegyelmez
Mint minden rendszer, ez is úgy indul el most hódító útjára, hogy lendületesen hangsúlyozza, hogy ő „más”, hogy ő majd megmutatja, hogy lehet más a politika.
Kedves Külügyminiszter Asszony!
Ez mind szép és jó, de nem inkább a svédországi Helsingborgban, a NATO-tagországok külügyminiszteri találkozóján elhangzottakról kellene tájékoztatnia a nagyérdeműt?
Szondi Vanda kormányszóvivő: „Nem volt még olyan, amiben eltérő véleménye lett volna a kormánynak a miniszterelnökétől, de előttünk áll még 4 év”
A Tisza-kormány szóvivői kifejtették: „Ha Magyar Péter kommentel a Facebookon, akkor az a miniszterelnök kommentje”.
Magyar Péter nem tart igényt Orbán Viktor véleményére, pedig nem ártana
Még bőven van mit tanulnia, ha valóban sikeres miniszterelnök akar lenni.
Vissza kellett küldeni az osztrák vasúti kocsik egy részét Bécsbe, az ÖBB elismerte a problémát
Megpróbálta eltitkolni az ügyet a MÁV, de nem sikerült.
Nehezen viseli, a mi drága miniszterelnök urunk, amikor vitapartnerre akad
Ma sokadszor láttuk, ahogyan a gyengék fegyverével él.
Összesen 41 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
ypszi
2015. június 01. 15:48
Vitázhatunk itt napestig, akkor is csak az Egy az Igazság, ami nem rezgés, ami nem hologram. Ez az EGY maga a szeretet, azaz ez sem rezgés, nem hologram.
Válasz erre
3
3
ypszi
2015. június 01. 14:54
A történelmi események oka mindig egy-egy csoport érdekeit szolgálja. Ritka eset, ha ebben közrejátszik a közérdek is. A csoport az adott eseményt (ok okozati összefüggéseit) csak a saját szemüvegén át (nézőpontjából) látja, figyelmen kívül hagyva a csoporton kívüli embertársaik véleményét. Ilyen szempontból csak relatív igazságról beszélhetünk a történelemmel kapcsolatban, bennük sok feltételezéssel, teóriával.
Vegyünk néhány embert, akik egy másik embert körbeállnak, aki az egyik karját eldugja. Mindenki csak a maga nézőpontjából írja le az illetőt (ha nem kommunikálnak, nem hallják az előttük szólót). Természetes, hogy akik nem látják mindkét karját a megfigyelt embernek, akár félkarúként is jellemezhetik. Ellenben ha az általuk tapasztalt információt megosztják, akkor egyértelmű és igaz képet alkothatnak a megfigyelt személyről.
A történelmet leíró csoportok a csoporton kívüliekkel nem kommunikálnak általában és csak azzal írják le az eseményeket, ahogyan ők látják. Ritka az az eset, hogy ugyanazon eseményről eltérő csoportok külön-külön beszámolnának. Van ilyen még is. ne menjünk messzire. 1956. Forradalom volt, vagy ellenforradalom, vagy valami egészen más. Pedig csak 59 éve volt.
A mai régészet minden olyan leletet kihagy a történelem értelmezéséből, ami nem illik bele a ma elfogadott teóriájukba. Mi ennél kézzelfoghatóbb bizonyíték arra, hogy az ismert történelem nem az igazságról szól?
Válasz erre
2
4
ypszi
2015. június 01. 13:24
Nagyon egyetértek Bogár László Úrral. A probléma nem mai keltű, beláthatatlan és ismerjük be ismeretlen múltba nyúlik vissza. Vitatkozhatnánk, mikortól is számíthatjuk ezt az időpontot, ha ismernénk valós, hamisítatlan történelmünket. Néhány évvel ezelőtt ismertem meg a "Történelem Filozófia"-t. Azóta rá kellett jönnöm, hogy nem az a történelmünk, amit tanultunk és már azt se tudjuk, mi az igazság, annyira elhittük a hazugságokat. Véleményem szerint a legföbb probléma az ember egoizmusában keresendő.
Nekem Helvetius mondása mindig tetszett (nem tudom szószerint visszaadni): "Akkor jók a törvények, ha az egyéni érdek nem teszi tönkre a közösség érdekeit, mert mindenki tudja, hogy egyéni jóléte embertársa boldogságától függ!"
Hát ma minden van, csak a fent leírtakak sehol nem találjuk se a múltban se a jelenben. A remény hal meg utoljára, tehát (bennem még meg van) a remény még meglehet arra, hogy eljön egy olyan világ, ahol a legfőbb elv ez lesz.
A mai társadalomnak legfőbb problémája (számomra), hogy az emberek önállóan, önzetlenül nem tudnak gondolkodni. Ha kinőlnénk ezt a hiányosságot, akkor annyi lúd összejöhet, amely már disznót győz és akkor felépíthetünk végre egy igaz társadalmat és megismerhetjük igaz történelmünket.
Válasz erre
6
9
marko11
2015. június 01. 13:07
"...hogy a (valóban) kaotikus, anarchikus történelem" tudatos ártó szándékkal vagy tudatlanságból jött létre, az a végeredmény szempontjából mindegy.
Válasz erre
2
1