Május 1. a munkavállalók ellopott ünnepe

„Amikor gimnáziumba jártam a (rendszerváltás után szocializálódott fiatalként), emlékszem, minden évben azon röhögtünk, milyen hülyeség az, hogy a munka ünnepe szabadnap. És senki nem magyarázta el nekünk, hogy a munka ünnepe igazából a munkavállalói jogokról, a munkásmozgalomról és az öntudatos dolgozóról kéne szóljon, csak ellopták. (…)

Pedig dolog ma is lenne. Évről évre egyre több rendellenséget mutat ki az évről évre egyre kevesebb munkajogi ellenőrzés. Évente több százan vesztik az életüket munka közben. A keményen dolgozó emberek egy része ma is szegényéségben él Magyarországon, miközben a kormány 2011 óta még a rendszerváltás utáninál is kilátástalanabb helyzetbe hozta a munkavállalókat és mozgalmukat. Ma lényegében lehetetlen a sztrájk, mert a Fidesz sztrájktörvénye kötelezi a szakszervezetet, hogy megállapodjon a sztrájk előtt a munkáltatóval az elégséges szolgáltatásról, ha pedig nincs megállapodás, akkor törvénytelen a sztrájk. Így lényegében megszűnt a sztrájk intézménye, a legerősebb munkavállalói fegyver Magyarországon. De a kormány el akarja törölni a munkakeresési járulékot is, amelyet korábban már három hónapra csökkentett, ami a létbizonytalanságba kergetné a munkáját elvesztő embereket.

Tehát a munkavállalók ünnepén ma is lenne miért szót emelni, és a munka ünnepe talán ma kifejezőbb név erre az ünnepre, mint bármikor, hiszen örül az ember ha van munkája, és olyan huncutságokra, mint a munkavállaóli jogok nem fordít figyelmet. Pedig valódi munkavállalói jogok, valódi szakszervezet nélkül csak éhbér, megalázás és kirúgás lesz a munkavállalók sorsa.”