Orbán bebizonyította alkalmatlanságát a vezetésre
Egy fröccsöntő kisiparos is tudja, hogy csak azt érdemes gyártani, amit el is tud adni.
Putyin, Erdogan, az egyiptomi Abdel Fattah el-Sissi és a magyar Orbán Viktor azt vallják, hogy a gazdasági stabilitás és a növekedés ára néha a demokrácia felfüggesztése is lehet.
„Az autoriter rezsimek – legalábbis azok, amelyek nem saját országuk kifosztására törekednek – jobban képesek alkalmazni olyan intézkedéseket, amelyek a hosszú távú gazdasági sikereket biztosítják.
Ez a nézet a berlini fal leomlásával rombolódott le. A kommunizmus összeomlása és a tervgazdálkodás kelet-európai elhagyása egy újfajta gondolkodás előtt nyitotta meg az utat, miután a választópolgárok nagy számban fejezték ki azt, hogy készek vállalni átmeneti áldozatokat, ha azok egy reális és nem korrupt reformprogramhoz kapcsolódnak. Latin-Amerikában a baloldali politikusok piaci megoldásokat választottak, mint annak a legjobb módját, hogy kielégítsék választóik igényeit, és a növekedés továbbra is folytatódjon. Az 1990-es évek nagy részében így úgy tűnt, hogy ebben a vitában a demokráciák kerekednek felül.
A kötélhúzás azonban folytatódott. Ennek az évszázadnak a kezdete óta a kirobbanó ütemű kínai növekedés ismét az autoritarianizmus kedvező hatásaira világított rá. Az, hogy a Kínai Kommunista Párt sikeresen navigálta át az országot a globális gazdasági válság viharain, felkeltette más országok figyelmét, amelyek követnék Kína példáját. Olyan vezetők, mint az orosz Vlagyimir Putyin , a török Recep Tayyip Erdogan , az egyiptomi Abdel Fattah el-Sissi és a magyar Orbán Viktor azt vallják, hogy a gazdasági stabilitás és a növekedés ára néha a demokrácia felfüggesztése is lehet.”