Kisemberi kérdések

„A brókerbukós csőd- és feljelentéshullám kellős közepén például nem értem, miért kell a kockázatos befektetést bevállalók véresre horzsolt térdeit állami (köz)pénzmagos csodakenőccsel kenegetni? De ha mégis, miért csak a quaestorosokét? S miért éppen harmincmillióig? Harminc. Mi harminc? A hat-, a huszonöt- vagy a százmilliós limit miért nem játszik?

Vagy miért mondta a párt- és kormányfő, hogy Habony nevezetű kormányzati tanácsadója nincs, ha minden közvetett és direkt jel szerint van? Vagy tizenöt éve.

Vagy hogy miért mondta a Miniszterelnökséget vezető Lázár közszolga, hogy a profi sportban nincsen helye állami pénznek? Ő ne tudná, hogy nálunk évtizedek óta a szürke- és feketelóvé mellett leginkább csak az van a fociban, átterelt adók meg kincstári zsé. Ha meg nem tudta, miért nem kérdezte meg erről bármelyik államtitkárát, mondjuk a Tállai nevezetűt?

Aztán miért mondta ugyanezen főminiszter, hogy Brüsszel jóváhagyta a Paks 2. fedőnevű magyar–orosz kontraktust? Másnap ugyanis az Európai Bizottság bejelentette, hogy korántsem. Sőt, olyan alapvetéseket vizsgálnak benne, mint az uniós versenyjogi szabályok esetleges megsértése.”