Mi a közös L. Simonban és Szőcsben?

„Ha nem a bankár kezeli a pénzt, az építész építi a házat, a költő írja a verset, ha nem az orvos gyógyítja a beteget és nem a rendőr őrzi a rendet, abból jó dolog nehezen fog kisülni.

Szőcs Géza friss Kossuth-díjas költőről a héten derült ki, hogy a Milánóba tervezett magyar pavilon pályázatán győztes terv helyett nemcsak hogy jobbat talált a második helyezett képében, de később egyenesen át is vette a tervezés folyamatának irányítását. A tendertervet követően a nevüket, ötleteiket, ráadásul aláírásukat adó szakembereket egész egyszerűen kihagyta a tervezés és építés további menetéből. (Szegény felháborodott tervezők szerint, ami most megvalósul, az már nagyon távol áll attól a sok értéktől, amit ők ehhez az egész táltosdobos-bárkás koncepcióhoz – amit a Sárkány Sándor díszlettervező talált ki – hozzátettek.)

(…)

Költő urak, jogász úr, nem ez az Önök kérdése. Önök ne ezzel foglalkozzanak! Az építészet, várostervezés kérdéseit hagyják meg azoknak, akik ehhez értenek, és akiknek így lenne munkájuk, tudnának adózni és működtetnék a gazdaságot. Nem Önöknek kell dönteni építészeti pályázatokról, és nem kell magukat delegálni semmilyen építészeti alkotásokat vizsgáló zsűribe. Tessék megmaradni a kaptafánál, ahogy az egyszeri suszternek is megmondták. Higgyék el, nekem is roppant kellemetlen ez a helyzet, hogy erről kell beszélnem. Én nagyon tisztelem a művészetet, így a költészetet is, és igen, olvastam már L. Simont meg Szőcsöt.”