„Megtörtént a holokauszt tragédiája, emberek követték el emberek ellen. Nem valami misztikus gonoszság ez, hanem konkrét emberek konkrét gonoszsága. Konkrét emberek konkrét szenvedése.
Hetven éve feladatának érzi minden felelős kormány – a hangsúly a felelősön van, nem a kormányon –, hogy ne hagyja a feledés homályába veszni, és mégis mennyi féligazság, hazugság kíséri. Volt olyan negyven év, amikor a manipulálás intézményes volt. Azóta ezt mindenki önszántából teszi. De mégis van ma már emléknap, vannak emlékhelyek, és ahogy említettem, fontos a Nemzeti alaptanterv is, hogy ne felejtsünk el emlékezni arra a tragédiára, ami történt.
Ezzel párhuzamosan az elmúlt évtizedekben egyre többet beszélünk az emberi méltóságról, annak a védelméről, az emberi jogokról. Dokumentumok, egyezmények születnek, konferenciákat tartanak. Fontos lenne, hogy ez a két dolog találkozzon, ez a két folyamat összeérjen, és leginkább, hogy összeérjenek a valósággal, a mai, a mindennapi valós életünkkel, miközben létrejön valamifajta holokausztemlékezet-kultúra és van emberjogi elmélkedés.
Közben persze olyan események történnek szerte a világon, és néha még Magyarországon is, melyek éppen az ellenkező irányba mutatnak. Igen, keresztényeket gyilkolnak hitükért csak azért, mert keresztények. Igen, zsidókat mészárolnak le a nyílt utcán az úgynevezett civilizált Európában. Igen, magyarokat zárnak börtönbe Európa peremén származásuk miatt. Igen, Európa számos országában megjelentek a szélsőséges politikai pártok és megerősödtek. Faji vagy osztály alapon kínálnak álmegoldásokat. Gyűlöletalapon. Itt nem lehetünk elnézőek. A holokauszt megemlékezés hitelessége azt is jelenti, hogy itt nemet mondunk, itt nincs helye a megbocsátásnak. Csak azért, mert egy szélsőség – legyen az bal vagy jobb – szalonképesebb arcát akarja mutatni ma – a nem létező szalonképesebb arcát. Nehogy már elhiggyük, hogy tudnak bármilyen problémára jobb, emberibb, egyáltalán emberi megoldást mutatni vagy találni, hiszen faji alapú gyűlölködésből csak rossz válaszok vezethetők le. Gyűlöletből nem lehet országot építeni sehol. Se Budapesten, se Tapolcán, se Észak-Borsodban, sem Baranyában, sehol. Lehet, hogy most báránybőrbe bújt farkasok, de túl gyakran látszanak ki a cukiság alól azok az ordas, szélsőséges, végső soron náci eszmék, amelyekkel semmi közösséget nem vállalhatunk. Akkor van értelme a rituálénak, ha erről is beszélünk: a régi-új fajgyűlöletről.”