„Két dolgot találok érdekesnek írásában:
1. A megjelenő óvatos önkritikát: hitt az értékmentességben vagy még inkább abban, hogy erre vágyik a közvélemény. Úgy érzem, ez egy nagyon szerencsétlen megfogalmazás. Ha valami értékmentes, akkor mi szükség rá? Mi szükség van a »megízetlenült sóra«? Vagy inkább semlegességre gondolt itt? Vagy jobb szó lenne itt az el nem kötelezettség? 2 éve ezt nyilatkozta: »Szerintem semleges ember nincs. Amint a világra vonatkoztatva eldöntendő kérdéseket teszünk fel magunknak és értékeket választunk, valahol elhelyezzük magunkat. Az elemző célja inkább az, hogy a meglévő politikai elkötelezettségein megpróbáljon felülemelkedni, illetve lehetőség szerint független legyen a pártoktól illetve a politikai szereplőktől.« Erről meg a Jelenések könyvének a laodíceaiakhoz írt levele jut eszembe: »Bárcsak hideg volnál vagy forró! Így, mivel langyos vagy, és sem forró sem pedig hideg: kiköplek a számból« Talán ezért nem kell az az elemzés, amiből nem derül ki, hogy mit is gondol maga az elemző. A vélemény rejtegetése gyávának tünteti fel az illetőt, hiteltelenít is.
2. Az írás végére kiderül, hogy az elemző szakma nem halott valójában, csak a nyilvánosság nem vevő rá. Csak kifelé halt meg – állítja Török Gábor, a tömegek számára, befelé, szakmai berkekben virul. Nem vitatom, hogy a nyilvánosságon kívül is van élet, és nagyon sok nagyszerű dolog tán soha életben nem kap nagy nyilvánosságot. Bár a legnagyobbak mindig abban tértek/térnek el a középszerűektől, a gyengéktől, hogy nem költöznek elefántcsont toronyba, nem zárkóznak a szakmaiság berkeibe, hanem a széles közönség felé is tudtak/tudnak nyitni, és mondanivalójukat érthetően és világosan és egyben érdekesen kifejteni. Erre ma is van igény, erre ma is vevők az emberek. Már csak a felkészült, hiteles személyiségekre várunk.”