Szimbólumkupac

„Hogy miért fontos ez? Ha nem épület, és így nem építészeti alkotás, akkor nem vonatkoznak rá az építészeti alkotásokkal szemben általában támasztott olyan elvárások, mint a szellemi tartalom, a funkció, a szerkezet, az anyaghasználat és a forma összhangja. Ne higgyék azt, hogy ezt az öt dolgot olyan könnyű összehozni, csak a legnagyobbaknak sikerül, és nekik sem minden esetben. Aki ebből tetszőleges hármat összehoz, az már joggal számíthat a szakma elismerésére.

Sárkány Sándornak, akit ennek a pavilonnak szellemi atyjaként tisztelhetünk, ez nem sikerült. Kettőt sem. De ő nem is építész, és ezek szerint nem is épületet akart létrehozni. A magyar pavilon egy – ebben a cikkben nem minősített – világkép által fontosnak érzett szimbólumoknak a közös ábrázolása, olyan méretben, hogy történetesen ezek közé a szimbólumok közé be is lehet menni.

Én el tudom fogadni, hogy Szőcs Géza kormánybiztos számára fontosak ezek a szimbólumok. Azt is, hogy Sárkány Sándornak is. Még azt is, hogy Ertsey Attila építésznek és Herczeg Ágnes tájépítésznek is fontosak ezek a dolgok.

Azt nem tudom elfogadni, hogy ők ketten, Attila és Ági, akiket ismerek, kedvelek, és szakmai munkásságukat nagyra tartom, aláírásukkal hitelesítették ezt az építményt. Ugyanis ezzel az aktussal összemosták a nem épületekre és épületekre, azaz építészeti alkotásokra vonatkozó szabályokat. Emiatt a lépés miatt állhatott elő a terv közzétételét követő értetlen, széles körű szakmai felháborodás. Egyúttal emiatt érezheti úgy joggal a kormánybiztos, hogy nem a szakma egésze utasítja el az általa fontosnak tartott üzenetek átadását szolgáló díszletet.”