Így vágja maga alatt a fát az Európai Unió, most éppen a légi közlekedésben
Az Oroszországot sújtó szankciók miatt az orosz repterek bezártak az európai légitársaságok előtt, így az Európa és Kína közötti légi forgalom a kínaiak kezébe került.
Abban reménykedem, hogy előbb vagy utóbb valaki ráeszmél: a „kereskedői dörzsöltség” és egy minden tekintetben központilag irányított külügyi apparátus ehhez valószínűleg kevés lesz.
„Mindezek fényében számomra erősen kétséges, hogy miképp tudunk majd a térségben leginkább aktív kínai és amerikai beszállítókkal versenyezni ezen szektorokban, de persze ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes nyitni a régió felé. A gépi-technikai eszközök az exportunk több mint 40 százalékát teszik ki, így az ilyen típusú termékek akár még piaci szerepet is nyerhetnének az eddig számunkra többnyire fekete foltként létező kontinenseken. Elgondolkodtató azonban, hogy a felmerülő logisztikai többletköltségek és egyéb veszélyességi/kockázati tényezők mellett (mert legyünk őszinték, az Orbán Viktor által említett afrikai stabilizáció hatásait az elkövetkező pár évben még nem igazán fogjuk sajnos érezni) melyik hazai vállalat fog reális helyettesítő piacként tekinteni Kenyára vagy Ecuadorra. Megjegyezném, hogy az exportlehetőségek felmérésére és esetleges kiaknázására nem feltétlen szükséges egyből egy nagykövetséget nyitni az adott országban – még ha az ide exportáló legnagyobb államok mind rendelkeznek is hasonlóval. A kereskedőházak, kereskedelmi kamarák valószínűleg szintén el tudnák látni a feladat érdemi részét, mégpedig sokkal költséghatékonyabb módon.
Mindemellett véleményem szerint tartalmazott a beszéd több pozitívumot is. A közép-európai, V4-es elköteleződés megerősítése, a nyugati integrációban való hit kifejezése és annak gyakorlati, mindennapi követelményeinek kihangsúlyozása, valamint az orosz agresszió elítélése mind olyan elemek, amelyek szerencsés módon szerepet kaptak a találkozón. Sajnos azonban az ezekkel kapcsolatos problémák és konfliktusok nem kerültek terítékre, sőt, inkább az a szemlélet nyert újfent visszaigazolást, miszerint a magyar külügyi érdekek számára nem hátrányos, inkább természetes, hogy adott kérdésekben ellenponton állunk másokkal. És bár ez a részben igaz, egyáltalán nem mindegy, hogy ezek a kérdések például egy az egész európai biztonsági rendszert fenyegető konfliktusra adott válaszról, vagy mondjuk egy a pálinkafőzésről szóló EU-s szabályzatról szólnak.”