„Putyin korszakában élünk”

„Az orosz államfő egy kérdésre azt válaszolta: mindenre előre és folyamatosan figyelmeztette a nyugati vezetőket. Tudomásukra hozta, hogy eredetileg Oroszországhoz tartozott, s hogy a mai Oroszországgal határos területekről, az ott élő oroszok millióiról van szó. A nyugati fővárosoktól ezer kilométerekre lévő országok és országrészek sorsához a távoli döntéshozók könnyedén viszonyulnak, de Oroszországnak mindez nem közömbös. Ezért az orosz vezetés mindenre elszánt azért, hogy megvédje az orosz érdekeket. Szó szerint mindenre!

»A végcél nem a Krím elfoglalása, vagy valamiféle annektálása volt. A végcél az volt, hogy lehetőséget adjunk az embereknek annak kifejezésére, miként akarnak élni a továbbiakban. Egészen őszintén mondom ezt, becsületszavamra mondom ezt Önnek« – nyomatékosította az orosz államfő a riporternek. (...)

Oly mindegy, hogy elhiszi-e ezt valaki Putyinnak, vagy sem. Az ellenfelének, az ellenségének is abból kell kiindulnia, hogy egy elszánt, a döntéseit tudatosan kialakító, a feladatot részleteiben átlátó, de a beosztottjait cselekedni hagyó államférfival kell megküzdenie. Olyan államfővel, akiről az oroszok többsége, épp a Krím visszaszerzésében játszott szerepe miatt, azt tartja, hogy II. Katalin nyomdokaiba lépett. Olyan emberrel, akiről azt mondta hétfőn a kijevi újságíró-író Olesz Buzina: »Amit tett, vállalja érte a felelősséget; nem fél attól, hogy magára vegye ezt a terhet. Tetszik, vagy nem: nem Merkel és Obama, hanem Putyin korszakában élünk.«

Gyanítom, azért az említetteknek is lesz még szavuk ehhez! Viszont az Oroszország elleni akciók alighanem veszítenek lendületükből a következő napokban. (...)

Negyedszázada, cserealapon még szülőfalum téeszének gépészei jártak a lettországi ädaži kolhoz üdülőjébe a kombájnosok, meg tapasztalatot szerezni a kertészek! Most, ugyanitt amerikai támaszpont van és a tengerpartig húzódó, lezárt gyakorlótér az idegen katonáknak, bár ezeket a mi médiumainkban nem mutatják. Mint ahogyan a Közel-Keletről a Baltikumba szállított amerikai tankok és páncélozott szállítójárművek kihajózását sem. De mutatják, vagy sem, ettől még továbbra is önteni fogják az amerikai haditechnikát ide, amivel a kis országok azt kockáztatják, hogy egy esetleges mindent elsöprő, első csapás célpontjai lesznek. Viszont ezzel a filmmel talán némi időt nyert a világ, meg a szankciók hatására a csúcstechnológia fejlesztésébe, a gazdaság saját lábra állításába elszántan hozzákezdett Oroszország. Ám, ha már így alakult, Magyarországon is rögvest be kellene mutatni az alkotást! Mindannyiunk okulására, hogy tudjuk, mi várható a jövő Oroszországától. A magyar állami televízió éppen megfelelne ehhez, ha nem irtózna annyira a közszolgálati feladatoktól...”