Mennünk kell Irakba

„Arról szeretnék írni, miért kell mindenképpen mennünk. Téves elképzelés, hogy kimaradhatunk a háborúból. Minden érdekünk azt diktálja, hogy részt vegyünk benne.

Egyrészt a becsületünk. Pontosan tisztában vagyok azzal, ez a szó mennyire devalválódott az elmúlt években, de leírom: azért kell mennünk, mert a magyar népnek van becsülete, van kultúrája. Nem tűrhetjük, hogy létrejöjjön egy terroron és kegyetlenkedésen alapuló állam, mely intézményesíti a rabszolgakereskedelmet, melynek katonái (és most direkt nem írok mudzsahidet, mert ezeknek a gyilkosoknak az ég világon nincs semmi közük a dzsihádhoz) hétéves kislányokkal kezdenek nemi életet, miután a gyerek családját keresztre feszítették vagy élve elégették.

A becsületünk miatt nem tűrhetjük, hogy létrejöjjön egy állam, mely könyveket éget és ezer éves műkincseket ver szét a tisztaság nevében.

Másrészt ott a jól felfogott egzisztenciális érdekünk. Tévedés, hogy most még nem vagyunk rajta az Iszlám Állam halállistáján, és elkerülhetjük a konfrontációt, ha csendben végignézzük a pusztítását. Az Iszlám Állam mindennek az ellentéte, ami Magyarország. Országunk puszta léte is sértés a szemükben, és idő kérdése, hogy minket is megtaláljanak.

Ahogyan a konfliktusból kimaradó Japán újságíróit, ugyanúgy fejeznék le a magyarokat is.

Az észak-iraki kurd autonómiában ott van a MOL. Az olajcég jelentős részvényese a magyar állam, azaz mi mindannyian. Remek üzletet kötöttünk, olajkitermelésünk virágzik. Meg kell védenünk a külföldi beruházásainkat, pénzre van szükséges az országnak, akkor is, ha éppen urizálnak a politikusok.”