Az én mondandómat nem a pártközpont határozza meg

„Készült egy vizsgálat a gólyatáborokban történt szexuális bántalmazásokról. Mi a konklúzió?

Az első legfontosabb, hogy nem egy véletlenszerű eseménysor, ami a gólyatáborokban történt. Egy rendszerhibáról van szó, ami nem igaz a teljes felsőoktatásra, mert vannak intézmények, melyek egyáltalán nem szerveznek gólyatábort, például egyházi intézmények.

Hat intézményből érkezett panasz. Sok táborszervező kombinálta a szexuális tartalmú feladatokat, játékokat az alkohollal. A fiatalok bódult állapotukban nem tudták mit csinálnak, ez taszította őket olyan szituációba, hogy a kiszolgáltatott helyzetükkel visszaéltek.

Hatalmas hiányosság, hogy nincs az emberi méltóság feltétlen tiszteletben tartásáról szabály a felsőoktatási törvényben. Én azt gondolom, erre szükség van. Az egyetemi polgárok egyenlő méltósággal rendelkeznek, mindegy hogy hallgatók vagy oktatók. Hiba az is, hogy a gólyákat ugyan felvették az egyetemre, de jellemzően a gólyatáborokat akkor szervezik még mielőtt az egyetemen az oktatás elkezdődött volna. Ergo nem iratkoztak még be, még nem hallgatói a felsőoktatásnak, ezért azok a szabályok, melyek az egyetemeken belül élnek rájuk nem vonatkoznak. Azt javasoltam az oktatási miniszternek, hogy ezt a hiányosságot szüntessék meg.

A 2015-ös gólyatáborok már jogszabályokkal ki lesznek párnázva?

Persze, meg kell lennie. Az átalakulási folyamatnak olyan erősnek kell lennie, hogy minden szülő nyugodt szívvel elengedhesse gyerekét a gólyatáborba. Soha senki nem tudta megmondani nekem a vizsgálat során, hogy a gólyatáboroknak mi a célja. Mit akarunk elérni azzal, hogy ezeket a fiatalokat, gólyatáborba hívjuk? Ha nincs cél, akkor bármi lehet a cél.”