A fülkeforradalom vége

„4. Vasárnap este milliók érezhették kicsit könnyebbnek az életet pusztán azért, mert kiderült, hogy nincsenek egyedül. Ilyenkor szokott elindulni az erjedés. Eddig minden azt sugallta, mit sugallta, szuggerálta, hogy az erő azon az oldalon van, az ellenállás reménytelen. A villamosokon tüntetően olvasott Magyar Nemzettől a kokárdákon és a templomi szónoklatokon át a lopások kihívó gátlástalanságáig: jobban teszi mindenki, ha tudomásul veszi a többség akaratát. Veszprém azt mutatta meg, hogy ez nem a többség. Lehet, hogy holnaptól két tanár már nem az kormány reakciós elvárásai szerint tanít. Holnapután az egyik budai cukrászdában a kormánypárti lap mellett kiteszik az ellenzékit is. A legbátrabb rektor a miniszteri szónoklat közben óvatosan köhint egyet. Jó, az utóbbi nagyon merész feltételezés. Tapolcát még megvárják.

5. Ami a működtetőket illeti, elsősorban nem a legfőbb ügyészre, a felcsúti polgármesterre vagy a Pasa parkos frakcióvezetőre kell gondolni, tehát azokra, akik az utolsó töltényig fognak harcolni, mert pontosan tudják, hogy egy kellemetlen fordulat esetén az ő lakásaikat mutogatná a CNN belülről, breaking news felirattal és a feltört széf előtt szelfiző békés tüntetőkkel, hanem a beosztott végrehajtókra, akiket a vasárnapi eredmény esetleg a következő dilemma végiggondolására készteti: itt szolgálok a köztévé/a minisztérium/az ügyészség második vonalában, mi van, ha ezek mégis megbuknak? A parancsra tettem szöveg védekezésképpen elég lesz-e? Lehet, hogy holnap egy szerkesztő nemet mond. Egy rendőr nem süllyeszti el az aktát. Egy fiatalember kiáll a Hősök terére, és hazaküldi az oroszokat.

És már ott tolongunk a Kossuth téren a köztársaság kikiáltásánál. (Az ablakban valami főfideszessel, hogy minden részlet a helyére kerüljön.)

6. Vagy fordítva. Ahhoz, hogy a kormány belefusson ebbe a vereségbe, sok minden kellett, de leginkább az, hogy tavaly áprilisra az ellenzék feloszlassa magát, aztán felesküdjenek a rendszerre. Ellenség nélkül nem megy. Nincs fenyegetés, nem ostromolja a várat senki, a zsoldosok harci morálja zuhan, tivornyázási kedve meredeken emelkedik. Négy évig fegyelmezetten loptak, de nem azért, hogy ne költsék el soha. Valamikor élni is kell, mikor, ha nem akkor, amikor a házi ellenzék vaktölténnyel lövöldöz, azt is csak udvariasságból, nehogy úgy tűnjön, mintha nem dolgoznának meg a pénzükért.

Erre a vereségre lehet építeni. A fülkeforradalomnak vége, de a NER kiépült. Gyors tisztogatás, a sorok rendezése, meg kell nézni, mi van még a Jobbik programjában, innen simán vissza lehet jönni. Csak meg kell kérni a Ferit, hogy ne hagyja abba egy percre se, álljon a népszavazási kezdeményezés élére, követeljen előrehozott választást, gitározzon, másszon fel a plakátokra, és ő visszahozza a szarból ezt a kormányzást is a végére.”