Valami elveszett

„G. Fodor Gábor igazat mond, mégis téved, amikor a »polgári Magyarországot« éppolyan egyszer használatos eszközként említi, akárcsak a rezsicsökkentést. A »polgári Magyarország« ugyanis túlnőve politikai termék természetén önálló életre kelt. Vággyá, hitté, értelmezési keretté vált. A hatalom ígéretéből a választó elvárásává. A kormányon lévőknek ugyanis mindig képviselniük kell valamit. Nemcsak aktuálisan, de tendenciaszerűen is.

Mi más lenne tőle számonkérhető?

A fideszes múlt és jelen csatájában sok minden eltűnik. Súlyos veszteség lenne, ha a »polgári Magyarországot« is kiselejteznék. A maradandó értékeket és a nyilvánvaló teljesítményeket a nagy fel- és leszámolások közepette is meg kellene őrizni, függetlenül attól, hogy azok a múlthoz vagy a jelenhez köthetőek.

Nyugodtak nem lehetünk. Amikor a veszprémi időközi választás után az hallatszik ki tanulságként a Fidesz belső köreiből, hogy »nem szabad hátradőlni«, a »munkát el kell végezni«, olyan érzésünk támad, mintha a pártból hiányozna a hallás képessége, a fogadókészség a választói figyelmeztetésre. Mert az elmúlt fél évben nem az látszott bajnak, hogy a kormányzati alkotó megpihent. Dehogy. Nagyon is zakatolt. Csak kevéssé keresve a választók kegyeit, és alig igényelve mások tudását, tapasztalatát.”