Gandhiról és a politikai dinoszauruszokról

„Azok közé tartozom, akik úgy látják, Európának és azon belül ma Magyarországnak a szellemi energiákat megmozdítani képes politikára van szüksége. Olyan elvszerű politizálásra, amely végre képes felszabadítani azokat az erőket, amelyek a rendszerváltás villanófényében megmutatták már magukat. Lehet, hogy ezzel az elgondolással, amely a gyakorlatiasság mellett ezt az alapvetést is hangsúlyozza, már rég kihalt politikai dinoszauruszok világát idézem fel, de szeretném hinni, hogy ez ma is modern gondolat.

Ilyen pozitív, építeni képes erőket kivételes politikusok és államférfiak tudnak mozgásba lendíteni. Gandhi ilyen gondolkodó és államférfi volt. Ám nem kell vátesznek lenni ahhoz, sőt talán közvélemény-kutatásokra sincs szükség, hogy érzékeljük: Magyarországon is erős a várakozás, hogy a szellemnek ez az ereje a politikában utat találjon magának.

Visszatérve Indiára, Gandhi 1921-ben ebben a városban, Madurájban cserélte le öltözékét a saját maga szőtt dhotira, ami szimbolikus lépés, az indiai gazdaságot kiszipolyozó brit textilipar elleni – már korábban politikai programmá érlelődött – ruhabojkott politikai gesztusa volt.

A hazai ipar megerősítése, a helyi gazdasági erők előnyben részesítése minden a köz érdekét, a helyi közösségeket szem előtt tartó politika sajátja. Úgy rémlik, ennek programpontjai a mai napig hangsúlyosak a Fidesz céljai között is. Valóra váltásukhoz azonban a már említett elitváltás elgondolása aligha elegendő. Emebből kevesebb, szellemből – és konkrétumokból is – több kellene az előrelépéshez.”