Kimondta a vezető politikus: Új stratégia kell annak érdekében, hogy az USA-EU-Kína háromszögben ne az EU legyen a vesztes
A politikus szerint az EU és Magyarország érdekeivel is ellentétes lenne egy gazdasági hidegháború.
A szoros kapcsolatok, a kölcsönös gazdasági egymásrautaltság, a gyakori találkozások nem az identitások közeledéséhez, hanem éppen a távolodásához vezetnek, még azonos nyelvet beszélő, azonos etnikumú csoportok között is.
„Sokan arra számítottak, hogy a fokozódó kereskedelem, a kölcsönös befektetések, a turizmus tömegessé válása, a népi kínai és a hongkongi/tajvani emberek közötti kapcsolatok mindennapossá válása oda fog vezetni, hogy a helyi identitások eltűnnek, s Hongkong és Tajvan feloldódik a nagy kínai tengerben. Érdekes módon nem ez történt: a szorosabb kapcsolatok éppen hogy erősítették a helyi identitásokat, különösen a fiatalok körében. A Hongkongi Egyetem tavaly nyári felmérése szerint a volt brit gyarmat lakóinak 67 százaléka hongkonginak (vagy Kínában élő hongkonginak) vallja magát, s csak 31 százaléka mondja azt magáról, hogy kínai (vagy Hongkongban élő kínai). A hongkongi identitással rendelkezők száma soha nem volt még ilyen magas, a magukat kínainak vallóké pedig ilyen alacsony – a különbség évek óta stabilan növekszik, és a fiatalok körében még nagyobb. (...)
Egy ezzel egy időben Tajvanon végzett felmérés szerint a szigetlakók 60 százaléka tajvaninak vallja magát – húsz éve ez az arány a 20 százalékot sem érte el. A trend itt is az, hogy a tajvani identitás évek óta erősödik, a kínaiságtudat pedig csökken, a tajvaniak egyre kevésbé szeretnének kínaiak lenni.
Miért érdekes mindez? Egyrészt a helyi identitások erősödéséből szinte biztos, hogy további konfliktusok fognak fakadni. Az okostelefonok lemerülésével a diáktüntetők általában hazamennek, de ezzel a problémák nem oldódnak meg. Biztos, hogy a hongkongi és tajvani emberek még sok fejfájást fognak okozni Pekingnek. Másrészt érdekes megfigyelni, hogy bár a politikai körülmények mások – a mai hongkongi fiatalok egész életükben a népköztársaság állampolgárai voltak, a tajvani ifjak számára viszont anakronisztikus gondolat, hogy politikailag bármi közük lehet Pekinghez –, a hasonló napi tapasztalatok hasonló válaszokat szülnek. Harmadrészt figyelemre méltó, hogy a szoros kapcsolatok, a kölcsönös gazdasági egymásrautaltság, a gyakori találkozások nem az identitások közeledéséhez, hanem éppen a távolodásához vezetnek, még azonos nyelvet beszélő, azonos etnikumú csoportok között is. Ez pedig számunkra is tanulságos lehet.”